A sóska és a spenót valószínűleg a legtöbb gyerek rémálma volt a menzán (legalábbis nálunk), ami elég igazságtalan mindkét (levél)zöldséggel szemben, mert jóval több van bennük, mint hogy homogén, barnászöld pempő legyen belőlük. Nemcsak a menzán fogalom, de a popkultúrában is két végletben jelenik meg a spenót: vagy rémálomként (a kelbimbóval együtt), amivel szinte kínozzák a gyerekeket, vagy ennek a sztereotípiának az enyhítéseként, mint mikor Popeye, a tengerész bucira ver mindenkit, miután egy konzerv spenóttól szupererőre tesz szert. (A sóska ráadásul savanykás íze miatt még sötétebb sarokba került, pedig az egyik legszínesebben használható alapanyag.)
A nyers spenót viszont egy szuper divatos alapanyag lett, megy a zöld smoothie-kba, salátákba, préselt levekbe, mert csomó jó tulajdonsága van ebben a formájában: A-vitamin-, kálium-, nátrium-, sőt, még a fehérjetartalma is magas, cserébe nagyon alacsony az energiatartalma. Mártások, krémek, tésztaszószok kiváló hozzávalója, és igen, főzelékként is lehet óriási.
A titok: nem kell szétfőzni!
A régimódi magyar főzelékek sorsa, hogy rántással és/vagy habarással készülnek, gyakran hosszú ideig főnek, így történik általában szegény spenóttal és sóskával is, pedig egyáltalán nem kell így lennie. Használhatunk tejet, tejszínt, klasszikus fűszere a fokhagyma, és sokan kenyérrel vagy kiflivel dúsítják-sűrítik az alapot.
Jöjjön most egy éttermi változat:
Nálunk úgy készül, hogy főzünk egy sült fokhagyma velutét. Ehhez a fokhagymát megsütjük durva sóval, kicsi cukorral, olívaolajjal alufóliába csomagolva, jó mélyen sütjük, jó hosszan. Ebből 4-5 darabot fele-fele arányú tej és tejszín keverékében megfőzzük úgy, hogy a felére redukálódjon a folyadék. Ezután leszűrjük, és átnyomkodjuk a fokhagymát a szűrőn, azt a sült részt, ami a héjból kijön. Simára turmixoljuk, ízesítjük sóval, és tulajdonképpen ez a főzelék alapja.
– ezt Pohner Ádám, a tatai Platán Restaurant & Café konyhafőnök-helyettese mondta az ő változatukról, amit a vasárnapi táfelspicc, vagyis tányérhús mellé kínálnak.
Ebből az alapból annyit kivesznek, amennyi adagot éppen készítenek (egy főre kb. 1 merőkanálnyi). Forrázott bébispenóttal, csirkealaplével felmelegítik, épp csak rottyanjon egyet, majd összeturmixolják úgy, hogy ne legyen túl krémes, maradjanak benne spenótfalatok. Kerül még bele vaj, só, bors, tejbe áztatott, áttört zsemle, és egy pici nyers tojás. Ezzel még néhány pillanatig tovább melegítik, majd mehet is a tányérhús mellé, mondja Ádám. A bébispenót levelei sokkal vékonyabbak mint a hagyományos („felnőtt”) spenóté, az íze is kisimultabb, nem lesz kesernyés, mint sok más fajtáé. Minél nagyobb, régebbi a spenót, annál nagyobb az oxálsavtartalma, ez pedig kellemetlen keserű ízt okoz. Fiatal spenótok előnyben!
A forrázást nagyon egyszerű elvégezni: lobogó forró vízbe dobjuk a leveleket, és szinte azonnal kiemeljük őket egy szűrővel, majd jeges vízben lehűtjük (blansírozzuk), majd leszűrjük, leszárítjuk, és késsel felszeleteljük. Így a spenót összeesik, de nem veszíti el a színét, ugyanakkor könnyen harapható marad.
Tipp
Egy másik szuper módszer, ha igazán krémes, selymes spenótfőzeléket készítenél, ha egy kenyérmártással indítod az alapot. Ehhez pirított fokhagymát önts fel kb. 2-2 dl tejjel és tejszínnel, adj hozzá 1 kisebb szelet pirított kenyeret, majd főzd nagyon alacsony lángon kb. 1 órát. Ízesítsd sóval, borssal, hagyd néhány percet hűlni, majd adj hozzá 3-4 maréknyi forrázott, kifacsart spenótot, vajat, végül jól turmixold össze. Krémes, gazdag főzelék lesz belőle, egyszerű alapanyagokból, egyszerű technikával.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Ezeket a tippeket is érdemes megfogadni!
