Így főztök ti – Így készülnek a Nosalty olvasói a húsvétra

Új cikksorozatunk, az Így főztök ti, azért indult el, hogy tőletek, az olvasóktól tanulhassunk mindannyian. Így rögtön az ünnep előtt arra voltunk kíváncsiak, ti hogyan készülődtök a húsvétra. Fogadjátok szeretettel két Nosalty-hobbiszakácsunk beszámolóját, amit most örömmel megosztanak veletek is.

Egész évben, minden nap újabbnál újabb cikkeket olvashattok tőlünk, a szerkesztőség tagjaitól, amelyekben elmondjuk nektek, hogyan lesznek tökéletesek az egyes ételek, hogyan kell bánni a konyhai szerkezetekkel, vagy éppen azt, hogy mi szerintünk a legjobb péntek esti vacsoraötlet.

Persze ahány ház, annyi szokás: tudjuk, hogy sok témában nem feltétlenül értünk egyet, és egészen biztos, hogy nálatok máshogy készül egy-egy fogás. Látjuk azt is, hogy szeretitek megosztani a saját receptjeiteket az oldalunkon és a tarsolyban rejtegetett trükköket a kommentekben.

Éppen ezért indítjuk útjára legújabb cikksorozatunkat, ami Így főztök ti névre hallgat. Ennek keretében szeretnénk végre tőletek is tanulni valamit, hogy ne mindig mi mondjuk meg a tutit az összes konyhai témában. Kíváncsian várjuk, hogy mit gondoltok például a húsmentes főzésről, mi az az étel, ami nélkül nem telhet el nálatok húsvét, vagy hogyan készültök egy nagyobb vendégségre. Most, az Így főztök ti legújabb részében azonban a húsvétról szól minden. Két olvasónk levelét olvashatjátok, megannyi történettel, kedves hagyománnyal.

Takács Kriszti

Hogyan készültök ti a húsvétra a családdal?
Milyen szokásokat tartotok otthon, milyen családi szokások vannak?

„Az ünnepekkor készült fogások mindig összehozzák a családot” / Fotó: Takács Kriszti

Visszagondolva, azt hiszem, mindig is ez volt anyukám kedvenc ünnepe, mindig nagy lelkesedéssel és aprólékos odafigyeléssel készítette el az ünnepi asztalra a fogásokat, amiből elmaradhatatlan volt a sonka, a tojás, a sok zöldség, és persze a friss puha kalács. Retekből „gombát” készített, mindig került valamilyen gondosan elkészített dekoráció is a tálakra. A tojásfaállítás ma sem maradhat el.

A nagymamámtól és anyukámtól is azt tanultam, hogy az ünnepekkor készült fogások mindig összehozzák a családot. Én magam is viszem tovább ezt a hagyományt, a családon túl más emberi kapcsolataimban is nagy szerepe van az ételekkel való gondoskodásnak. 

Ilyenkor rengeteget sütök-főzök, az új recepteknek mindig akad kóstolója, húsvét környékén pedig valahogy sokkal több ismerősömtől hallom, mennyire várják a húsvéti menüt, mint karácsonykor vagy szilveszterkor.

Kiskoromban elmaradhatatlan volt a tojáskeresés is. Mivel vidéken éltünk, lehetőség volt rá, hogy ne a saját kertünkben, hanem valahol a szabadban történjen. Emlékszem mindig mennyire élveztem ezt a kalandos kincskeresést.

Mi az, ami mindig felkerül az asztalra, miben újítotok esetleg? 

Felnőtt fejjel is megyek minden évben a tojáskereső lelkesedésemmel anyukámhoz húsvétozni. Nála minden felkerül az asztalra, azonban mivel én már lakto-ovo vegetáriánus életmódot folytatok, a sonka már kimarad.

„Ilyenkor rengeteget sütök-főzök” / Fotó: Takács Kriszti

Emiatt, és mert a családban ételintoleranciával élők is vannak, persze a megszokott menü mindig bővül ezzel-azzal, hogy mindenki tudjon választani. Én még így is kevés változást tapasztalok, bár valószínűleg egy teljesen vegán családban már kialakultak megszokott ételek is az ünnepi asztalon, hiszen vegán „tojást” is könnyen készíthetünk.

Hiszem, hogy ebbe az irányba tartunk, és ez jó dolog. Ahogy nekünk, úgy a hagyományainknak is alakulniuk, bővülniük kell az idő múlásával. Habár a húsvét keresztény ünnep, bárki számára tökéletes alkalom lehet arra, hogy a családjával és a szeretteivel minőségi időt tudjon tölteni, vallástól függetlenül.

Bármilyen kedves történetet, emléket, anekdotát is megoszthatsz, ha van kedved.

Kamaszkoromban anyukám volt a legnagyobb cinkosom, és mindig visszavágót terveltünk ki a locsolkodók ellen. Minden évben átjöttek a barátaim, mi pedig védekező esőkabátban vagy éppen támadó szódásüvegekkel vártuk őket, ami mindig nagyon vicces volt.

Anyukám örömmel készült mindenkinek, húsvétkor több tálat is összeállított és feldíszített, ráadásul tartalék is volt bekészítve, biztos, ami biztos. Ez ma sincs máshogy, nálunk mindig mindenkinek van hely az asztalnál!

Biró Sára

Erdélyben, egy székely kis faluban gyerekeskedtem. Küsmődről indulva az ottani ízvilág óhatatlanul hatással volt rám, de az évek során új ízeket is kipróbáltam, viszont a gyerekkori emlékek, illatok megmaradtak. Emlékszem, ahogy főzött „kicsimama”, majd édesanyám, az ott látottak hasznomra voltak egy életen át. A húsvéti ünnepkör jelentős esemény volt. Ott még jártak a locsolók házról-házra, sőt gyerekkoromban feldíszített fenyőágat is hoztak a lányoknak, amit a kerítésre kiraktunk. Izgatottan vártuk, hogy hán fenyőág érkezik. Utána már csak a konyha illata, ízvilága, illetve az emlék maradt, amit később saját ízlésem szerint variáltam.

Jellegzetes húsvéti étel a bárányhússal készült tárkonyos leves, illetve a báránysült (korábban beküldtem a receptet s nyertes receptként díjazta a zsűri).

Köszönjük szépen Krisztinek és Sárának, hogy megosztották velünk történeteiket, emlékeiket. Találkozunk az Így főztök ti következő részében!

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!


Hangolódjunk, készülődjünk együtt a húsvétra:

Címlapról ajánljuk

További cikkek