Gyömbéres pizzaszósz és pizzatészta 3.
Haj-hajdanán, mikor kis országunkban még nem volt olyan magától értetődő étek a pizza, egyszer nagybevásárolni mentünk a párommal, és alsó tagozatos kisgyermekeinket magukra hagytuk otthon. Bizony, a vásárlás kissé (nagyon) elhúzódott, és csak este értünk haza. Aggódva kérdeztem a gyerekeket, hogy nem voltak-e nagyon éhesek, amíg vártak ránk. Vidáman mondták, hogy ne aggódjak, mert ettek, csináltak maguknak sajtos pizzát. Pizzát? Hiszen azt se tudták, milyen az a pizza. Hogyan? Mesélték, hogy ők látták a Tini Nindzsa Teknőcök című rajzfilmsorozatban, hogy azok folyton pizzát esznek, és lemásolták. El lehet képzelni, hogy lehet pizzát készíteni egy rajzfilm alapján. Az ő pizzájuk tulajdonképpen egy olyan emeletes szendvics volt, amire mindent rápakoltak, sósat, édeset, ami a hűtőben csak fellelhető volt, és a legtetejére pedig sajtot reszeltek. Azt se tudtam, sírjak vagy nevessek, olyan aranyosak voltak, ahogy lelkendezve mesélték az ő pizzájukat. Na, gondoltam, itt az idő, hogy megismerjük az igazi pizzát. Nekiálltam receptet keresni, ami nem is volt annyira egyszerű abban az időben. De azért találtam szerencsére egy füzetkét, amiben néhány mesterszakács osztotta meg velünk saját pizzareceptjeit. Tésztát azóta már sokfélét variáltam, margarinosat, krumplisat, sütőporosat, de a pizzaszósz nálam még mindig az, amit először kipróbáltam. Talán kicsit furának tűnhet a gyömbér miatt, és az is lehet, hogy az olaszok a hajukat tépnék, ha látnák. Lényegtelen. Nekünk nagyon ízlik, és ez a fontos.
