Zöldborsó

Leírás

Szinte mindenki tudja, hogy a hüvelyesek (Fabaceae) családjába tartozik. Igaz, aki már csak a mélyhűtőpultok zacskóinak tartalmaként ismeri, elbizonytalanodhat, hogy is néz ki az a bizonyos hüvely. Piacokon még frissen szedett, hüvelyes állapotban is kapni. A borsószemek a hüvelyből frissen kiszedve a legfinomabbak, aztán gyorsan kiszáradnak, megöregednek. A rohanó hétköznapok háziasszonyai előszeretettel választják az egész évben kapható zacskós vagy konzerv formát, s egyre kevesebben tudják, hogy a tavaszi ültetésű zsenge zöldborsó igazi szezonja júniusra esik, másodvetésből és -éréséből pedig szeptemberben kerül piacra az áru. E hüvelyes növény, egyik legrégibb kultúrnövényünk, Közép-Ázsiából származik. Sok C-vitamint, hasznos antioxidánsokat, rostokat és fehérjét tartalmaz, valamint B1-vitamin-, foszfor- és káliumforrás. Fáradságosnak tűnő tisztítása miatt manapság alig valaki fogyasztja a zöldborsót nyersen. Régen inkább az volt a gond, hogy zöldborsófejtéskor hogyan lehet megőrizni a kifejtett szemeket a folyton arra tébláboló gyerekektől és egyéb torkos családtagoktól, akik ha tehették, marékszámra tömték a szájukba a friss cukorborsó szemeket. Manapság főként főzve levesként, főzelékként, illetve köretnek, rizzsel vegyítve rizibiziként vagy mexikói zöldségkeverékben fogyasztjuk, illetve ugyancsak főzve salátába, leginkább franciasalátába vagy ahhoz hasonló majonézes, tejfölös salátákba tesszük. A zöldborsó frissen fejtve hűtőben 0 °C körül nagyjából egy hétig jól tárolható, csak arra kell figyelni, hogy ne fülledjen be, ezért inkább megfelelő edényben tartsuk, ne pedig zacskóban. Remekül tartósítható házilag is előfőzéssel, majd mélyhűtéssel vagy sós lében hőkezeléssel. A hüvelyesekre jellemzően a borsó is sok növényi ösztrogént, úgynevezett fitoösztrogént tartalmaz. Érett magját nagy mennyiségben fogyasztva az állatok fogamzóképességét csökkentette. Kimutatható benne egyfajta cianogén glükozid, a linamarin, amiből cián szabadulhat föl. Szokásos mértékű emberi fogyasztásnál azonban semmilyen ártalomtól nem kell tartani. A borsóhoz Európában számos népszokás társul. Sokszor temettek a halottak mellé borsót, s a halotti tornak is része volt valamilyen borsóból készült étel. Másrészt a szemes takarmányokhoz és lencséhez hasonlóan a termékenységet is jelképezte, így esküvőkor is fogyasztották, továbbá az ifjú párt borsószemekkel dobálták meg. A vegetáriánus táplálkozás előretörésével a sárgaborsóból készült pástétomok, kenyérrevalók újra kedveltté válnak, hiszen - mint tudjuk - igen előnyös tulajdonságokkal rendelkező fehérjeforrás. Hazánkban is sokat termelnek belőle házikertekben és gépesített nagyüzemi módon. A csicseriborsónak (Cicer arietinum L.) nincs sok köze a Pisum fajokhoz, csak igen távoli rokona a közönséges borsónak. Forrás: Házipatika