A rizs térfogata egyszerű melegítéssel nem növelhető, mint pl. a pattogatott kukoricáé; ezért a hevítést magas nyomású kamrákban végzik. A rizst gyorsan, kevesebb, mint 1 perc alatt kb. 200 °C-osra melegítik, majd a nyomást hirtelen lecsökkentik, így azonnali térfogat-növekedés következik be anékül, hogy a szemek szétesnének. A főszerep itt is a nedvességé és a keményítőé. A történelmi hűséghez tartozik egy kis időutazás: Alexander P. Anderson, amerikai biokémikus 1902-ben kísérletezte ki a puffasztott rizs előállítását: egy ágyúba rizst tömködött, majd az ágyú csövét bedugaszolva felmelegítette. Amikor a cső tömítését megszüntette (hirtelen csökkentette a nyomást) a rizsszemek felpuffadva repültek ki az ágyúból. A boltokban legtöbbször kerek vagy szögletes kekszként/ tallérként kapható. A gyerekek szeretik édes, színes mázba bújtatva is.