A gombászás nemcsak remek kikapcsolódási lehetőség, hanem hasznos tevékenység is, hiszen ha kellő mennyiségű gombát sikerül szednünk, jó ideig biztosíthatjuk a család számára az egészséges és finom gombás ételek alapanyagát. A gomba frissen a legfinomabb, de meglepően jól tartósítható is: olajban vagy akár sós lében eltéve, szárítva, de fagyasztva is eltartható.
A legfontosabb azonban, hogy ha csak nem vagyunk végzett gombaszakértők, minden gombaszedés után vigyük el a talált finomságokat bejegyzett gombaszakértőhöz – a piacokon ingyen bevizsgálják – és csak azután kezdjünk neki a feldolgozásnak. (A hivatalos gomba-szakellenőrök listája itt elérhető.) Fontos, hogy a különböző gombákat külön kosárba vagy zacskóba szedjük, még véletlenül se keveredjenek, mert egyetlen apró leeső lemezdarabka egy mérgező gombából tönkretehet egy egész kosárnyi ehető termést.
Egyes gombákat a legjobb egyszerűen vajon átpirítani, és jóféle kovászos kenyérre téve csak magában megenni, esetleg rántottába keverni, de persze készülhet belőlük leves, pörkölt, finomak pirítva, főve, rántva, töltve, egybesütve vagy épp krémként feldolgozva. A következő három, gyakran előforduló gombából garantáltan remek fogások készíthetők, gombászásra fel!
Sárga rókagomba
Papírba csomagolva egészen jól tárolható, két-három napot is eláll a hűtőben, de remekül szárítható és fagyasztható is.
Tésztákba, levesbe, különböző gombás ragukba, rizottóba bátran tehetjük, mivel kicsi és karcsú fajta, tölteni nem alkalmas, de erős, fűszeres íze miatt úgyis érdemesebb inkább olyan ételeket készíteni belőle, amelyekben különleges, zamatos íze érvényesülhet és főszerepbe kerülhet.
Jellegzetes színével és formájával könnyen felismerhető gombafajta a sárga rókagomba, amely egyaránt kedveli a nedves, sűrű erdőket és a mohás hegyoldalakat is. A nagyobb példányok kalapja fodros tölcsér alakú, karcsú, nem túl magasra növő gombafajta. Rendkívül ízletes, fűszeres ízű gomba, amelynek kissé csípős, borsos íze remekül érvényesül az ételekben, a főzés hatására erőssége enyhül.
Mezei szegfűgomba
Kicsi, rugalmas típusú, világos tejeskávé színű gombafajta, amely híres különleges, fűszeres, szegfűszegre emlékeztető illatáról – ez nem az a gombafajta, amelyet semlegessége miatt szeret az ember, hanem hasonlóan a rókagombához, épp a csak rá jellemző, különleges íze miatt kelendő. Fű között, általában legelőkön, réteken, mezőkön terem, általában nagy tömegben, sokszor egy körben találunk rá.
Egyike a legkedveltebb gombáknak, az egész országban gyűjtik, és gyakran találkozhatunk vele piacokon is. A tönkje általában rágós, ezért azt sokan egyáltalán nem használják fel. Leves, mártás készül belőle a leggyakrabban, de mindenféle gombás étel főhet belőle – jól szárítható és fagyasztható.
Laskagomba
Élő vagy elhalt lombos fákon, ezek ágain telepszik meg, az egyik legtovább szedhető gombafajta, de újabban sokfelé termesztik is. Kalapja húsos, alakja egyfajta tengeri kagylóra emlékeztet, amely 8‑15 cm átmérőjűre is megnő. Jól szárítható és fagyasztható, kedvező tulajdonsága, hogy nem hajlamos a táptalajból felvett toxikus elemek, mint a kadmium, króm, stb. felhalmozására, így a vadon termő laskagombában sem találtak veszélyt jelentő mértékben toxikus elemeket.
Leveshez és húsételhez is jól illik, pörköltnek, salátának, gombás ízesítésű ételekhez egyaránt kitűnő. Az idősebb példányok kissé rágósak és nehezen emészthetők, ezért ezeket a legjobb, ha apróra vagdalva vagy darálva tesszük az ételbe, vagy ha szárítjuk és porrá törjük.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
További őszies tartalom:
