Erdély kedvenc ízei

A nyár még várat magára, de ez még nem ok arra, hogy otthon üljünk. Új sorozatunkban a környékbeli országok konyhájával ismerkedünk – mi az, amit feltétlenül meg kell kóstolni!

Ha választanom kéne, hogy hová megyek minden évben legalább egy hétre pihenni, a top 3-ba biztosan bekerülne Erdély. Korra, nemre, érdeklődésre való tekintet nélkül mindenki megtalálja a számítását. Hihetetlen természeti és történelmi kincsek, ezeréves városok, sokszínű kultúra – és természetesen finom falatok. Lássuk, mi az, amit mindenképpen meg kell kóstolnunk!

Történelem a konyhában

Erdély ízeit a területén élő népek konyhájából gyúrták össze az évszázadok. A magyar, oláh, szász, zsidó, örmény, szerb és török népek étkezési szokásai és a természeti adottságok különleges gasztronómiát hoztak létre, amely tájegységenként hasonló, mégis teljesen más. A konyha jellegzetessége, a friss fűszerek bátor használata, és a magyar konyhától eltérő savanyítási eljárások megtalálhatóak a vidéki, de a városi konyhában is. Ha valamelyik nagyvárosban eszünk, mindenképpen térjünk be egy olyan helyre, ami a hagyományos „városi konyhát" kínálja. Miért? Erdély volt az egyetlen terület, amelynek gasztronómiai – és egyéb – fejlődését nem akasztotta meg a török hódoltáság 150 éve. Bár a fejedelemség súlyos adókat fizetett a függetlenségért, a gazdagabb városokban virágzott a gasztronómia – így ott létrejött az a fajta elő-polgári konyha, amire Magyarországon a 19. század második feléig várni kellett. A sült és roston elkészített húsok, savanyúságok, ízes, vastag levesek és csorbák, puha kelt tészták, kalácsok mesterei voltak az erdélyi szakácsok és háziasszonyok.

Pite francia módra >>

Húsételek alapanyagaként gyakrabban használnak marhát, bárányt és birkát, mint a hagyományos magyar konyha, de a szárnyas és sertés is jellemző. Ennek több oka is van: részben az állattartás, részben pedig a török idők alatt beszivárgott konyhakultúra a maga alapanyagaival. Lényeges különbség még a fűszerek használata – a csombor, vagyis borsikafű, a tárkony, lestyán, majoránna, kapor sokkal szélesebb körben elterjedt, mint nálunk, mind a vidéki, mind a városi konyhában. A német konyha hatása is fellelhető Erdélyben, hiszen a sok szász város miatt itt is keveredés volt – a káposztás, tormás ételek a gazdag szászoktól erednek. Szembetűnő az is, hogy a savanyú íznek, és magának a savanyításnak külön kis kultusza van az erdélyi kulináriában – a savanyú levesek, vetrecék, savanyított fűszerek egész sorát kóstolhatjuk végig!

A legjobb osztrák fogások >>

Vidéki ízek

Faluban, kisebb vidéki városokban ismét mást érdemes kóstolnunk. Az igazi erdélyi padlizsánkrémet, a vinetét ki ne hagyjuk! A padlizsánkrém is a török időkből származik, és ahány ház, annyiféleképpen készítik – ne álljunk meg egynél! A puliszka szintén kötelező erdélyi elem – van, aki köretnek készíti, találkozhatunk folyós és szilárd, sült vagy pirított változattal is, eszik magában, juhtúróval megrakva, sült hagymával, de édesen, házi szilvalekvárral is. Érdemes megkóstolni a töltikét, amely nem más, mint fűszeres darált hús valamilyen zöld levélbe tekerve – a recept természetesen a törököktől maradt.

Varázslatos szlovák konyha >>

Ha megbízható utcai árust találunk, kóstoljuk meg a román eredetű micset vagy mititeit, a többféle darált húsból készített grillezett fasírtot, amelyet mustárral és savanyúsággal esznek. Ha hegyvidéken járunk, ki ne hagyjuk a tejtermékeket és sajtokat, például a legfinomabb friss sajtot, az ordát akár magában, akár fűszerekkel kikeverve, friss kenyéren. A pálinkák nagyon jók, de csak ha olyan helyen vásároljuk, ahol van gyümölcstermesztés. Kóstoljuk meg a kokojszét is, a románok áfonyalikőrjét!

A rovat korábbi cikkeit itt találod >>

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

További cikkek