Szent Dávid 500 körül született Wales-ben, s egyházi hivatalnokként eltöltött élete 589. március 1-jén ért véget. Az Egyesült Királyság többi részének védőszentjeivel ellentétben (Anglia: Szt. György, Skócia: Szt. András, (Észak-)Írország: Szt. Patrik) Szt. Dávid valóban Wales-ben született és élt, így sorsáról meglepően sokat tudunk. Tanított, és aszkétikus életet folytatott, halálakor állítólag angyalok töltötték meg a kolostorát. Ez a nap (március 1.) évszázadok óta nemzeti ünnep Wales-ben, hivatalosan a 18. század óta. Sok szokás is kapcsolódik Szt. Dávid ünnepéhez. Eredetileg valamilyen póréhagyma-szimbólumot volt szokás viselni, mivel ez (is) Szt. Dávid attribútuma, azonban egy angolok felett aratott walesi győzelemhez is kapcsolódik, így az utóbbi években inkább a másik jelkép, a nárcisz viselete terjedt el. Én is sok embert láttam itt nárcisszal a mellén. A nárcisz egyébként Wales nemzeti szimbóluma, s azért is jól pótolja a póréhagymát, mert walesi nevük igen hasonló. A póré Cenhien, míg a nárcisz Cenhien Pedr, szó szerint Péter póréja. Az ilyenkor készítendő ételek közül a Cawl a legfontosabb, mely egy walesi gulyás-jellegű leves hússal és zöldségekkel. Összetevői változhatnak, de a póréhagyma mellett a bárány is nagyon gyakori. A csupa-vajas, skót shortbread-re emlékeztető walesi tortácska is elterjedt finomság, melyről minden háztartásban más és más tuti receptet őriznek. Az enyém egy Margaret John nevű idős színésznő receptje, aki videón tette közzé a BBC Food honlapján. Ügyes a néni, s a videó végén még Nigella Lawson-nak is megmondja a tutit. : )