Kövezzetek meg, de nem szeretem a hókiflit. Tudom, hogy igazi karácsonyi édesség, meg minden, de akkor sem. Nem az ízét, hanem az állagát, és gyerekkorom óta nem bírom a  porcukros dolgokat, legyen az linzerkarika, vagy bármi, amit porcukorral szokás megszórni. (Persze imádom a linzerkarikát, csak nem szórom meg porcukorral.) Hogy jön ez ide? A blogom egyik kedves olvasója a kívánságműsor kapcsán a 3 éves kislánya decemberi születésnapjára valamilyen vaníliás tortát/pitét (ha lehet, gyümölcsöset) kért tőlem, mert a kis hölgy az utóbbi időben mindent vaníliásan kér. Nagyon jó az ízlése, meg kell hagyni, nekem is az egyik kedvenc fűszerem a vanília.     A kérés tárgya már  szerepel  a blogon, így a kívánság gyakorlatilag teljesült is, de a vanília és a közelgő ünnepek megihlettek. Gondoltam, a kislánynak ez a kifli is biztosan ízleni fog (kinek ne ízlene?) máskülönben ez egy olyan süti, amelynek az elkészítésébe be lehet fogni a gyerekeket, hogy a kicsi ujjaikkal sodorják a tésztát. (Legalábbis egy párat, az élmény kedvéért.) Ezen a vaníliás kiflin nincs porcukor, viszont van igazi vaníliamagokkal kevert apró szemcséjű kristálycukor. Így mindjárt más. :) Az íze engem teljesen a vaníliás karikára emlékeztet, sőt, sokkal finomabb, hiszen ebben igazi vanília van és nem aroma. A receptet az általam oly' nagyra becsült Christian Teubner A világ 100 leghíresebb süteménye c. könyvéből csentem, némi módosítással.