Szüreteltünk, a mustos, édes illat mindenkiben mély nyomot hagyott. Amikor visszatértünk a hétköznapokba a mókuskerékhez, és néha már éppen, hogy nem robbant szét a fejünk a munkától, akkor egy pillanatra, ha tehettük, azokra a nevetős, dolgos családias délelőttökre gondoltunk, amikor a szőlőt leszedtük, majd ledaráltuk. A fél brigád már az első fél órában bepálinkázott, így ők inkább a földről szedték a szemeket, mert a tőkéről és a lugasról már elég veszélyes lett volna. Délre végeztünk. Mindenki ragadt a szőlőlétől, az orrunk tele volt cukros ősz illattal és imádtuk. Ebből akartunk valamit a hétköznapokra átmenteni.