Mandulás sörleves
Foci van, még a fű sem nő. Szerencsésnek mondhatom magam, jóuram nincs oda érte, nem tapad a képernyőre órákig, mi több, igazából nem is érdekli. Juhu! Ám de azért csak németből van a lelke, és bizony a Ghana-Németország meccset kötelező volt megnézni, mint a németek szempontjából döntő fordulót. Ezalatt az idő alatt, tulajdonképpen minden élő ember kivetítőkre tapadva ült, állt, fejenállt akár az utcán, szórakozóhelyeken, éttermekben, kocsmákban, pub-okban, otthonokban - mindegy, hogy hol, de nézték a meccset. Ezt az egyet bírom bennük, olyan elképesztő lelkesedéssel szurkolnak - miközben nem kell rendőrrel elvitetni a fél várost mert randalíroznak...Nekik ez valóban sport. Mivel nincs tévénk, ezért erre a kivételes alkalomra a főbérlőnk felajánlotta, hogy menjünk át hozzájuk, szurkoljunk együtt. Persze, a főzés most sem maradhatott el, cserébe egy kis gyomorbavalót szántam kedvességül. A leves zsenialitását mutatja, hogy a két félidő szünetében készült el, és már ennek kanalazása közben történt meg a második kezdő rúgás. Jó este volt. Örültünk, a németek nyertek. Bár én -ahogy mindig - a másik, kevésbé esélyes félnek szurkoltam.
