Calabriai paprikás krumpli
Azt már régóta tudom, hogy - kevés kivételt leszámítva - ha az európai országok mindennapi konyhájáról van szó, akkor nincs új a a nap alatt. A legtipikusabbnak tálalt gasztrocsodákhoz is lehet párhuzamot találni a mi magyar konyhánkkal, és eddig bármit főztem, legyen szó aranygaluskáról, paprikás csirkéről, vagy grízpudingról, mindent lelkesen eltüntettek, de közölték, hogy náluk is van hasonló, csak azt úgy csinálják, hogy.... De pont ezeket a "hogyokat" szeretem, azokat az apróságokat, amiktől a főtt krumpli és liszt keveréke gnocciként vagy nudliként kerül terítékre. Ez a calabriai specialitás, amit arrafelé Pipp 'e Patane-nak, szó szerinti fordításban paprikás krumplinak - hívnak, akármelyik magyar étlapon megállná a helyét, mégis, hogy nem a fűszerpaprika-bors-disznózsír, hanem olívaolaj-oregánó-rozmaring trió szolgál fűszerként, másmilyen lesz a végeredmény. Természetesen nem kardoskodom egyik mellett sem, mindenhogyan finom, csak ez egy alternatíva. És ha kicsit utánagondolunk, a szurokfű és a rozmaring tulajdonképpen nagyon is részesei a régi magyar konyhának!:)
