Tea

A tea nevű ital a Camellia sinensis és a Camellia assamica cserje forró vízbe áztatott szárított leveleiből vagy rügyeiből készült főzet. Teának nevezzük más szárított növények továbbá gyógynövények, fűszerek vagy gyümölcsök főzetét is. Mindkét cserje örökzöld fa, 5-6 m magasra is megnőhet, a teaültetvényeken azonban 1-1,5 m magasra visszametszik. A cserjéről 3 éves korában szedhető először levél. A fekete teát kétféleképpen dolgozzák fel: - az egyik az ortodox módszer, mely kézi feldolgozást jelent, mint pl. fonnyasztás, sodrás-hengerlés, erjesztés (fermentálás) és a szárítás - a másik a CTC módszer: az angol crush (morzsol), tear (szakít) és curl (csavar) szavakból. Ez utóbbit a gyengébb minőségű levelekhez használják, melyekből teafilterek és sűrítmények készülnek. A zöld teát nem fermentálják. A fekete teákat általában a származási hely alapján nevezik el: pl. Darjeeling; a legtöbb zöld tea viszont megőrizte hagyományos japán vagy kínai nevét: pl. Pouchong. A zöld teák elismerten több antioxidánst tartalmaznak, mint a fekete teák. A tea mindegyik változata kapható "tiszta" formában, melyben csak egyféle tea található, vagy keverékekben (blend). A portugál felfedezők voltak az első európaiak, akik Japánba látogatva először megízlelhették a teát 1560 környékén. Az angolok 1650 körül kezdtek el teázni. A tea szó a hasonló angol szóból származik, melynek eredete a tê, dél-kínai szó. A teaivás gyakran társasági esemény. Szokás nap közben is teát inni, különösen reggel, az élénkítő hatása miatt, melyet teofilin és koffein tartalma eredményez. A legtöbb fekete teához használt víznek forrásponton kell lennie, míg a zöld teákhoz 80-85 fok között. Gyakran teának hívunk néhány egyéb növényfajból készült terméket is elkészítésük hasonlósága miatt, pl. gyümölcstea, gyógyteák.