A növény neve sokáig Abelmoschus esculentus volt. Az utóbbi években a rendszertankönyvek már Hibiscus esculentus néven említik, a mályvafélék családjába sorolják.
Magyarul okrának vagy gombónak nevezik.
A trópusi, szubtrópusi országokban terjedt el. Indiától Ausztráliáig, a csendes-óceáni szigetvilágban szinte mindenütt megtalálható. Indiában, a Maláj-félszigeten viszonylag nagy területen termesztik, de Amerikában is megtaláljuk.
A mérsékelt égövön kísérleteznek a meghonosításával. Magyarországon is megkísérelték már a termesztését.
A tövenként előforduló 5-6 termés fiatal állapotban fogyasztható, később a termésfal megkeményedik, sárgászöld színe sötétbarnává válik. Az igen zsenge, éretlen termések fontos leves- és saláta-alapanyagok a meleg égöv országaiban.
Savanyúság és főzelék készítésére is alkalmasak. A nagy nyálkatartalmú terméseket szeletelve, aprítva használják fel önálló levesek, mártások készítésére, húslevesek sűrítésére és ízesítésére.
Helyenként fűszerként is szerepel.Magját pörkölve kávépótlóként is ismerik. Télire az okrát felkarikázva és zsinegre fűzve szárítják. Zsenge állapotban konzervként is feldolgozzák. Önálló salátának vagy salátaízesítőként is elkészíthető.
Népi gyógyászatban bél-, emésztőszervi megbetegedések ellen használják.

Fiatal példányokat, amikor még sárgászöld színüek.

Hűvös helyen.