Lecsó

Bár balkáni eredetű étel, ma már a magyar gasztronómia egyik alappillérének tartják. Maga a lecsó szó 1940-ben jelent meg először lexikonban. A lecsó, más szavainkhoz hasonlóan, nemzetközi karriert futott be. A legáltalánosabb lecsóreceptben egy rész vöröshagyma, 2 rész paradicsom és négy rész roppanós, fehér húsú paprika szerepel. Sokan a paradicsomot hámozva szeretik belefőzni. Az őrölt fűszerpaprikával történő ízesítéséről megoszlanak a vélemények; egyesek szerint kesernyés ízt kölcsönöz a lecsónak. Autentikus húsos összetevője az ún. lecsókolbász, ami egy ömlesztett húsipari készítmény. A lecsónak számtalan elkészítési módja van, pl. rizses lecsó, tojásos lecsó, babos lecsó, cukkinis és padlizsános lecsó (francia lecsó: ratatouille); csak egyre, ill. három dologra kell közben ügyelni: egyikből sem hiányozhat a három fő összetevő, a hagyma, a paradicsom és a paprika. Egyes főfogások ízesítőjeként is alkalmazzák, pl. lecsós hússzeletek, lecsós máj stb.