Csalán

(Urtica dioica) Hát nem biztos, hogy a csalánról elsőre egy finom étel íze jutna az eszünkbe... Sokkal ikább az az égető érzés, ami a csalán értintése után átjárja a bőrünket. Rögtön felhólyagosodik és bepirul, zsiborog és viszket, még órákkal később is érezzük a csaláncsípés helyét. A csalán levelét és gyökerét elsősorban gyógyászati célokra használhatjuk. Általános erősítő, vértisztító, vizelethajtó, továbbá jótékony hatású többek között reuma, köszvény, különféle hurutok, hajhullás és magas vérnyomás esetén is. A csalánt sokkal előbb használták szövésre, mint gyógyításra. A csalán szárából csaknem olyan erős szövetet lehet készíteni, mint a vászon. Bronzkori sírokban talált leletek bizonyítják a csalán ilyen célú felhasználását, de az első világháború idején a pamuthiány miatt sok helyen csalánból szőtt anyaggal pótolták azt. Mindezek mellett nem elhanyagolható az étkezési célú felhasználása sem. A kora tavasszal vásárolható zsenge leveleket, hajtásokat a spenóthoz hasonlatosan készíthetjük el. Magas a vitamin és ásványianyag tartalma. Igyekezzünk megbízható forrásból beszerezni a csalánt, vagy akár saját magunk is gyűjthetjük egy kiadós kirándulás közben. A csalánból készített főzetet a bio-gazdálkosában növényvédőszerként is használják. Fotó: flickr - stinging nettles by Olga Massov