A tartármártás ugyanazokat az emlékeket ébreszti fel a legtöbbünkben, ezekhez mégsem ugyanazok az érzések fűződnek. Van, akinek pont kifejezetten a retró vendéglős, híg, cukorral elnyomott ízű fehér lötty a kedvence, másnak ettől azonban fel-le borsódzik a háta. Ez maradjon is érintetlenül, hisz' nem azért gyűltünk most itt össze, hogy egyéni ízléseket formáljunk. Sokkal inkább abból a célból, hogy kicsit jobban megismerjük a tartármártás eredetét, valamint azt a gyors (de ettől függetlenül ízes) verziót, amit otthon is elkészíthetünk különösebb macera nélkül.
Franciák és tatárok
Kénytelenek leszünk a gasztronómiai magyarázatot egy kis etimológiával kezdeni. A legtöbb európai nyelvben a tatárok (még úgy is, hogy hazánkkal ellentétben, nyugatabbra már nem nagyon kalandoztak) igen nagy lenyomatot hagytak. Az ógörög Tartarosz, tehát az alvilág legsötétebb bugyra, ahová a leggonoszabb bűnösök kerülnek, szülhette pár átmenet után például a francia tartare szót (ez még fontos lesz később). Talán azért, mert a rettegett tatár hordák az emberek fejében egyenesen a pokolból érkeztek.
Persze egy olyan országban, ahol a tatár fenyegetés nem csak mendemonda, hanem valós veszély volt, nem lett volna a legjobb marketing ilyen néven népszerűsíteni egy mártást... legyen az bármilyen finom.
Ezért maradtunk mi, magyarok a francia tartare szónál, és vélhetőleg ezért kerül ma tartármártás és nem tatármártás a rántott húsok és halak mellé az asztalra.
Mit mond a lexikon?
Azonban nem a név volt az egyetlen, amit megváltoztattunk az idők során. Ugyanis a legtöbb háztartásban és étteremben a tartár abszolút nem úgy néz ki, mint, ahogy kéne. Legalábbis a definíció szerint. A Larousse gasztronómiai lexikon úgy jellemezi a mártást, mint egy majonézt, amelyben a nyers tojássárgáját keményre (főttre) cserélték. Kerül bele tehát főtt sárgája, olaj, citromlé, só, bors, majd az alap egy zöldfűszeres ízesítést kap: metélőhagyma, apróra vágott hagyma, kapribogyó, petrezselyem, turbolya és tárkony adja a különleges aromát.
Egy hétköznapi recept
Valahol tehát érthető, ha egy hétköznapi rántotthúsozáshoz nem állunk neki a házi majonézzel bíbelődni... persze valamennyire azért mégis adjuk meg a módját a mártásnak. Hiszen széles és mély az a szakadék a vízzel hígított porcukros tejföl és a francia tartár között.
Használjunk friss citromlevet és mustárt, ezzel érjük el a pikantériát, leheletnyi porcukorral ízesítsünk (a jó minőségű tejföl úgyis édeskés valamennyire), ha pedig éppen akad otthon, keverjünk a szószba friss zöldfűszereket. A metélőhagyma például kiválóan kikerekíti, de az egyszerű petrezselyem is sokat hozzáad.
Az egyszerű és ízes tartármártás teljes receptjét itt találod, mentsd el kedvenceid közé, vagy küldd tovább valakinek, aki szerinted szívesen elkészítené!
Fotók és recept: Lakos Benedek
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Ezeknek az érdekes recepteknek is adj egy esélyt:
