E heti főszakácsunk Mignon, aki szinte az első percektől velünk van. Egyszerű, mutatós, ötletes receptjeit sokan kedvelitek – tudjatok meg most többet a szakácsról!
Lassan 10 éve, egy borongós napon a tévét kapcsolgatva, rábukkantam egy magával ragadó főzőműsorra, ami azonnal jókedvre derített. Megtetszett személyes hangvétele, dinamizmusa, első pillanatra beleszerettem Stahl Judit műsorainak hangulatába. Felcsillantotta a reményt, hogy mindenki képes finomabbnál finomabb ételeket készíteni, az egyik titok pedig a pontos és részletes receptben rejlik. Türelmetlenül vártam a következő adásokat, kíváncsian figyeltem az új konyhai praktikákat, trükköket, egyszerű fortélyokat. A műsorok után bátran kezdtem kísérletezni, és a siker szerencsére nem maradt el. Újabb és újabb fogásokat, ízvilágokat fedeztünk fel párommal, aki örömmel fogadta újításaimat. Kinyomtatott receptgyűjteményem egyre bővült, mindegyiket saját megjegyzéseinkkel gazdagítottam, véleményeztem, így szép lassan kialakult kedvenceink listája.
Annyira magával ragadott a műsor, hogy sokszor alig bírtam kivárni a másnapot, hogy bevásároljam a szükséges hozzávalókat, és egy újabb ízletes fogást próbáljak ki. Így gyűrűzött be szépen lassan mindennapi életembe a sütés-főzés öröme. Egyre nyitottabb lettem a kulináris világra, sokféle receptet, blogot és könyvet kezdtem olvasni. Be kell vallanom, volt olyan is, hogy kedvenc gasztroregényem – Susan Loomis: Ház a Tatin utcán – olvasása közben, azt vettem észre, hogy már a konyhában vagyok és készítem is a kinézett desszertet. Azt csak félve jegyzem meg, hogy mindezt az éjszaka közepén... Férjem, profitálva a finom falatokból, jó szemmel nézte új szenvedélyemet: szívesen segített a bevásárlásokban, fotózásokon, na és persze a kóstolásokban!
Az elmúlt években kicsit változott a helyzet... Két kisgyermekes családanyaként nincs mindig időm és energiám a kedvenc, kiszemelt receptet azonnal elkészíteni, de továbbra is nagy lelkesedéssel érkezem a konyhába mikor egy új étel kipróbálásáról van szó. Az utóbbi időben főleg külföldi gasztrooldalakat szeretek böngészni, felülmúlhatatlan nagy kedvencem Jamie Oliver lett, mivel ő is tökéletesen hiteti el velünk, hogy a konyhában minden pofonegyszerűen elkészíthető, csak akarni kell! És ha ezt elhisszük neki, sikerülni is fog! Nagyon sok receptjét kipróbáltam, a sok pozitív visszajelzés pedig adott egy kis önbizalmat, így mertem belefogni a kelt tészták készítésébe is. Két kisfiam is örömmel segít az alapanyagok kimérésében, a dagasztásban, a nyújtásban, a szaggatásban, hiszen élvezik, hogy az „igazi gyurmázásnak" ehető a végeredménye.
Nincs annál nagyobb öröm, mint mikor jóízűen, együtt fogyasztjuk el a közösen készített ételeket. Bár azt is be kell vallanom, hogy az elkészítés után jön számomra a két legnehezebb fázis: a szorgos kis gyerekkezek után rendet rakni, majd az elkészült „művet" lefotózni. Mikor már mindenki éhes hassal várja a finomságokat, nehéz hatékonyan meggyőzőnek lenni, hogy én még most ezt szeretném szépen, ízlésesen le is fotózni. Gyakran teszik fel a kérdést: „Megkóstolhatjuk?" Ilyenkor csak Vrábel Kriszta találó szlogenjét tudom ismételgetni: „Igen, majd ha lefotóztam!" És reménykedem, hogy én leszek a gyorsabb, nem ők, mert csak ezeket a recepteket tudom feltenni és megosztani veletek, kedves NoSalty-rajongók! :)
A rovat korábbi cikkeit itt találjátok >>
