Fogadjátok sok szeretettel Dacota egy korábbi írását, szakáccsá válásának történetét!
Plusz egy fő a konyhában
Nem mondom, hogy a konyhában nőttem föl, de sokat voltam ott – otthon, és mindkét nagymamánál is. Nem lestem, hogy mit csinálnak, nem akkor tanultam tésztát gyúrni, vagy tíz perc alatt jó vacsorát készíteni, viszont a konyhai munka szeretete, a főzés öröme így ivódott belém.
Húszéves koromig csak nagyon ritkán és ünnepi alkalmakkor főztem, fogalmam nem volt, hogyan kell egy főzeléket behabarni. Aztán Pécsre kerültem egyetemre, és egy év májkrémes-majonézes-melegszendvicses időszak után úgy döntöttem, nem ártana megtanulni főzni.
Plusz húsz fő a konyhában
Az igazi változást azonban egy fogyókúrának indult életmódváltozás hozta el – megbeszéltem magammal, hogy többé semmiből nem eszem sokat, de azt a keveset viszont csak jó minőségű alapanyagból készítem el. Így kopott el mellőlem a margarin, a félkész étel, a por, a szósz, majd a végére 15 kiló. Aztán jött az egyéves németországi ösztöndíjam egy nemzetközi diákszállóval, rengeteg új baráttal a világ minden részéről. Segítségükkel „világ körüli kulináris utazásban” volt részem.
Heti menü Dacota receptjeiből >>
Mindennapi öröm
A sütés-főzés azóta is mindennapi örömforrás maradt. Hét közben sajnos már nincs annyi időm, mint régen, ilyenkor igyekszem szezonális villámfogásokat készíteni. Hétvégén, baráti összejöveteleken viszont szívesen készülődök órákig, sőt! Mai napig az egyik kedvenc közösségi programom a főzés, és aztán a hosszú ideig tartó, beszélgetős evés. Szeretek itthon és külföldön új ízeket kóstolni, helyiektől recepteket megismerni, kis piacokat felfedezni, különleges konyhai edényeket, izgalmas szakácskönyveket gyűjtögetni.
Syrniki - orosz túrópalacsinta