Sajtos pogácsa Ilu nénitől
Ó, igen, a sokezredik sajtos pogácsa receptje.:) Az az igazság, hogy ha a képen látható pogácsát csak úgy kivehetnénk a képernyőből, az tulajdonképpen beszédesebb lenne bármilyen méltatásnál. Puha és omlós és sajtos és finom és ropogós kívül... és én ráadásul nem is vagyok pogácsarajongó! Tényleg nem, máskor hűvös közönnyel sétálok el egész tepsinyi frissen sült példányok előtt, de ez, kérem... pogácsa! Az, hogy mégis megsütöttem, édesapámnak köszönhető, aki kisgyerekkora óta él-hal a pogácsáért. Le is tesztelt már mérhetetlenül sokfélét, de csak kettőt emleget azóta is: az egyik az ő édesanyjáé, a másik pedig Ilu nénié. Ilu néni a kedves szomszédnénink (és tulajdonképpen a pótnagymamám) volt sok évvel ezelőtt, amolyan igazi, férjjel-kutyával-macskával és régi mesekönyvekkel. Tőle származik a recept, amit leírt nekünk, mert apukám elhatározta, hogy márpedig ezt ő megsüti, ha törik, ha szakad. Sok évig (nahát, ki tudja, miért...) nem lett belőle semmi, el is felejtettük a kis papírlapot, és csak nemrég került elő költözés során. Mivel holnap osztálykirándulásra megyek, gondoltam, kipróbálom, hadd legyen mit elosztogatni (nem lesz), emellett édesapám is holnap utazik vidékre, hogy Anyák Napja alkalmából felköszöntse a nagymamámat - nos, a neki szánt sütihalmazt is megtoldottuk még néhány szem pogácsával.:)
