Karalábés kocka
A káposztás tészta, vagy inkább a tésztás káposzta az egyik nagy kedvencem. Sok borssal, szigorúan sósan. A múltkor egy rendhagyó színházi darabon voltam, és a darab negyvenes években játszódó részében a fiatal feleség karalábés tésztát főz a pár hetes férjének. A férj nem szereti a karalábét, csak a káposztát, így nem eszi meg az ebédet. Mivel a karalábés tészta nem fogy el, a feleség másnap is felszolgálja, majd harmadnap is. Akkor a férjnél betelik a pohárt, és elmegy újdonsült anyósához, bepanaszolni neki, hogy a lánya csupa olyan ételt főz neki, amit ő nem szeret. Anyós karon ragadja a vejét, hazaviszi, és így szól a lányának: Ide figyelj, ha a férjed nem eszi a karalábés tésztát, csak a káposztásat, akkor azt csinálsz neki. A férjednek azt főzöl, amit a férjed szeret. Majd a vejéhez fordul: Te pedig szépen megeszed, amit a feleséged megfőz és eléd rak, nem jössz hozzám panaszkodni. Na, hát valahogy így. :) A recept meg azonnal elkezdett izgatni, úgyhogy próbaképpen meg is csináltam. Én komolyan nem értem, hogy a történet főszereplője, hogy szúrta ki a különbséget, mert szerintem tisztára káposztás tészta. Csak még lesózni sem kell! :)
