Hókifli fehér mákkal töltve
Én az ősőktől úgy tanultam a hókifli sütést, hogy semmi nem kell a liszthez, csak jó zsír, és jó tejföl, ha élesztőt sem teszünk bele még tovább eláll. (Lakodalmakba általában így sütik, volt szerencsém néhány falusi lagzis sütkérezésnél segédkezni.) A kedvencem, ahogy a nagynéném készítette: fehér mákkal töltve, ami egy kicist a dióhoz hasonló ízű, de mégis más. A képen két oldali. Néhány éve eszembe jutott, megpróbálok szerezni magot, és ültetni. Hááát, úgy néztek ránk a gazdaboltokban, mint valami zakkantra. Azután piacokon próbálkoztunk, és végül egy idős bácsitól sikerült néhány gubót szerezni. Így már két évben termett. Nagyon kicsi fejű, kisebb a hozama, mint a rendesnek, ezért nem igen termesztik. Interneten is próbáltam utánanézni, jókat nevetve, mert ilyeneket írtak: a fehér mák biztos még az éretlen mák, stb. Most már lapja is van, ahogy látom.
