"Hajrá!" leves
Ennek a levesnek a koncepciója még az általános iskolában fogalmazódott meg bennem, amikor az el-nem-dönthető nevű levest kavargatva azon méláztam: vajon a szakáccsal tolt-e ki a beszerző, aki semmiből sem vett elegendő mennyiséget egy rendes leves megfőzéséhez; avagy éppenséggel a másik oldal a hunyó, vagyis velünk akart kibabrálni a szakács? Szóval ott ábrándozva arra a megállapításra jutottunk a többiekkel, hogy ebbe a levesbe tényleg minden belekerült ami csak fellelhető volt a konyhában. Tehát így lett a neve mindent-bele leves. Innen már csak egy picike lépés volt oda eljutni, hogy a kedvenc csapatunk bíztatása okán a "Mindent bele!" helyett a "Hajrá!" jelzőt kapta. Mostanra már átértékeltem a zöldségleves fogalmát, ami ezentúl már nemcsak vízízű, de leginkább íztelen, híg löttyként szerepel a repertoáromban; de ízletes, zamatos, laktató - és mégis kalóriaszegény, vacsorára is bűntudat nélkül fogysztható étek. A recept csak ajánlás, hogy ténylegesen milyen alapanyagokból készül, az annak a függvénye, hogy mit találunk odahaza.
