Fehércsokis Latte Macchiato
A minap vásárolni voltunk a közértben. Időről időre megjelennek a kassza mellett kis füzetkék, amiben összedobálnak néhány receptet egy témáról. Megvenni sosem szoktam őket, de nem csak azért, mert németül van. Egyszerűen eddig nem volt érdekes. Most azonban "Kaffee & Schokolade" címmel jelent meg a következő. Gyöngyszem. Megvettem. Nem én voltam az első, aki elkezdte fellapozni, a boltból hazafelé már nekem kellett vezetnem, hogy jóuram hazáig átböngészhesse. Mire beálltam az autóval a ház elé, széthajtotta a kis füzetet egy oldalnál és tüntetőleg az orrom elé nyomta. - Ugye van itthon fehér csoki? Persze, hogy volt. Mindig van. Nem szereti a rendes csokit. Hát, így esett, hogy ma reggel ezzel ébresztettem. Az eredeti recept tipikusan az, ami Ádámtól és Évától kezdődik, és egy gyanútlan tejeskávé elkészítése is két nap. No, hát én meg aztán pont alkalmas vagyok ezekre. Ez nagyjából azzal kezdődött, hogy: ültess kávécserjét, nevelgesd, majd az első termést szüreteld le, pörköld meg és aztán jöhetnek a hozzávalók. Egyszóval letettem az eredeti receptről, de az öltlet megmaradt. A 7 decinyi végeredményt egymaga puszilta be, nyöszörögve, mert biztos volt benne, hogy kalória a köbön...Majd az utolsó előtti kortynál felvidult és csak annyit mondott: - ...de legalább zsírszegény tejből van! Igen, ez biztosan számít a maradék több ezer kcal mellett. Majd később közölte, hogy új blogot és fotósorozatot indít: "Egy gasztroblogger férjének szörnyű élete" címmel.
