A nyár még várat magára, de ez még nem ok arra, hogy otthon üljünk. Most induló sorozatunkban a környékbeli országok konyhájával ismerkedünk – mi az, amit feltétlenül meg kell kóstolni!
A szlovák konyha, akárcsak a magyar, mostanában kezd öntudatra ébredni. Mivel évszázadokon keresztül nem is létezett önálló országként, jellegzetes ételei csak az elmaradottabb, szegényebb vidékeken alakultak ki, a városokban főként a magyar, a francia, az osztrák, az erdélyi és természetesen a cseh konyha fogásai voltak megszokottak. Mint a többi, régióbeli országban, Szlovákiában sem kedvezett a konyha fejlődésének a szocializmus, sőt ők még abból a szempontból is hátrányban voltak, hogy a nemzeti jelképként lobogtatott ételek – mint nálunk a gulyásleves – főként a monarchiás ízeket idéző cseh konyhából kerültek ki – a szlovákok pedig maximum a juhtúrós sztrapacskával büszkélkedhettek. Pedig a szlovák konyha ennél jóval ízesebb és izgalmasabb! Ha nem a francia konyha kifinomult, kacifántos fogásaira számítunk, igazi kincsekre bukkanhatunk vidéken és városban egyaránt!
Gasztrocsúcs – ilyen a francia konyha >>
Levesevők előnyben
Ez is egy közös pont a konyháink között – a szlovák főétkezés szinte elképzelhetetlen a leves nélkül. Az hagyományos szlovák levesek általában káposztából, hüvelyesekből, gombából vagy a szegényeket megmentő burgonyából állnak. Mivel főként a szegények tápláléka volt, ritkán került bele jó minőségű hús, és az erdélyi konyhát idéző, fűszeres ragulevesek sem tipikusak. A sűrítés leginkább pépesített zöldséggel történt, a nálunk ismert rántás kevéssé volt elterjedt, hiszen a fehér liszt drága mulatság! Ha Szlovákiában köménymagos káposztalevest vagy krumplilevest (kulast) rendelünk, nagyon nem foghatunk mellé, de ha igazi különlegességre vágyunk, kóstoljuk meg a demikátot, vagyis a juhtúrós levest, amelynek készítése összefügg a sztrapacskával, íze pedig a mi tejlevesünkre emlékeztet.
Kelt tészták és kalácsok
Sokan mondják, hogy a töki pompos, a langalló vagy éppen a kemencés lángos szlovák étel – ez nem fedi a valóságot, hiszen a lapos lepénykenyér mindenhol létezik. Mégis van egy kis igazság a történetben, hiszen itt sokáig volt a mindennapi eledel része, és jellemzőbb volt, mint például Magyarországon. Bár ma már nálunk is minden vásáron lehet kapni, ha pár napot Szlovákiában töltünk, érdemes megkóstolni a helyi változatokat. A juhtúrót, a kaprot és a házi füstölésű felvágottakat le ne hagyjuk róla! Vidéki, és jobb pozsonyi pékeknél megkóstolhatjuk a hagyományos édes vagy sós kalácsokat, mint például a potica – bár ez inkább csak karácsonykor jellemző, akárcsak nálunk a bejgli.
Tejterméket mindenkinek!
A magas hegyek és a tejet adó állatok tartásának elterjedése miatt Szlovákia a régió Svájca. Na jó, ez természetesen túlzás, de ha arra járunk, ki ne hagyjuk a gasztrokörútból a brindzát, vagyis a lágy juhtúrót, a náluk is kapható parenyicát, a hermelínt, vagyis a camembert cseh párját, ami ma már Szlovákiában is mindennapos. Ha óriási mázlink van, és az utunkba kerül egy tejtermék-őstermelő, kóstoljuk meg a brindza autentikus, kemény verzióját is, vagy a nálunk nehezebben fellelhető juhkefirt!
Tévhitek a világ konyháiból >>
A sztrapacskát se hagyd ki!
A krumpli életmentő volt minden szegényebb vidéken, több évszázadon át, hiszen mostoha körülmények között is elvan, és jóval kevesebb törődést igényel, mint a búza. Nem csoda, hogy a történelmileg kevéssé szerencsés közép-európai népek konyhájában ételfajták százai készülnek krumplival. A hagyományosan lisztes ételek, mint a galuska is így lett tele reszelt vagy főtt krumplival a szlovákoknál – olcsóbb és jóval laktatóbb, mint a hagyományos társa. A mi kedvencünkön természetesen vastagon van juhtúró és szalonna, falvanként és kocsmánként változik, hogy kerül-e bele hagyma, hogy keverik össze, milyen zsiradékon készítik. Ja, és nem strapackynak, hanem bryndzové haluskynak, brindzás galuskának hívják. A sztrapacska, vagyis strapacky ugyanaz a krumplis-lisztes tészta, csak ebben az esetben dinsztelt káposztával, esetleg egy kis szalonnával tálalják. A cseppet sem könnyű falatok szinte kívánják az alkoholt – szerencsére a szlovákoknál rengeteg kitűnő kézműves sörfőzde van, ha pedig valami „savtalanítóra" vágyunk, kóstoljuk meg a borókából készült borovickát vagy hriatot, amely nem más, mint pörkölt szalonnából, mézből és pálinkából kevert tradicionális rövidital.
