A hét szakácsa: Geleva

E heti főszakácsunk, Geleva, akitől nemcsak azt tudhatjátok meg, hogyan kezdett főzni, hanem azt is elmeséli, hogyan kell minden érzékszervünket felhasználni, hogy a lehető legfinomabb ételt tálalhassuk!

Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy a NoSalty csapata gondolt rám e nemes cím kiérdemlésében. Sok érdekességet nem tudok mondani magamról, egy átlagos háziasszony vagyok, aki imád főzni a családnak. Mondhatnám, kifejezetten hobbi szakács vagyok, mert a főzés az egyetlen dolog, amivel teljesen ki tudok kapcsolódni és nagy örömmel teszem. Kislány koromban nővéremmel már be voltunk fogva a főzéshez szükséges alapanyagok előkészítésébe. A zöldségektisztításába, szeletelésébe, hagyma és rántás kevergetésébe, és valahogy az alap dolgok, amit láttunk, megmaradtak. Drága nagyanyám tanítása szerint: főzni füllel, orral és szemmel kell. Ezt sikerült úgy elsajátítanom, hogy több ételt, amit nem szeretek, de a családom igen,most sem kóstolom meg. Azért mindig sikerül, legalábbis azt mondják.

Aztán fiatal diáklányként volt szerencsém belelátni a szakács, cukrász és hidegkonyha művészetébe, ahol sok apró ötletet és trükköt ellestem, ami otthon nem volt megszokott. Akkor még nem készítettem önállóan ételeket, de nagyon szerettem segédkezni, sütiket díszíteni, tálalni az elkészült ebédet.Gyakorlatilag belekotyogtam mindenbe, adtam ötleteket a kiválóan főző nagyimnak is. De büszke voltam, hogy én ilyet is tudok. Miután elkerültem a családi fészek melegéből, akkor tudatosodott bennem, hogy nagyon sok mindent meg kell még tanulnom ahhoz, hogy megtudjam, nem tudok semmit. Már fiatal házasként is estem abba a hibába, hogy a menetét tudtam egy-egy ételnek, de az arányokkal nem voltam tisztában.Azóta megtanultam, hogymaréknyi, friss zöldborsóból nem lehet 3 liter levest készíteni bármennyire is szeretjük., mert nem lesz íze. Sonkát nem teszünk fel kevés vízben főni úgy, hogy közben egy másik helyiségben játszunk a pici lányunkkal, mert akkor a füsttől nem látunk és moshatunk át mindent, ami a lakásban van, beleértve a falakat is. Nem beszélve a nagyon-nagyon kellemetlen szagról. Aztán lassan megtanultam füllel hallani, hogy mikor fog forrni, vagy sül-e máraz étel,szememmel láttam a színét, állományát, és az orrommal érzékelni,hogy elég sós, fűszeres-e az étel.

Azóta nagyon szeretek új ételeket kipróbálni, akár úgy is, hogy csak látom vagy egyszer megkóstolom. Röntgenszemeimmel átvilágítom, mik a hozzávalók, a fűszerezést általában kitalálom vagy a kóstolást követően próbálom beazonosítani. Bármi újdonság jöhet, ha számomra megfelelőnek tűnik, hogy a kísérleti családomon kipróbáljam, bátran belevágok. Ekkor vannak azok a párbeszédek, hogy:

– Gyerekek! Milyen? Sós?

A válasz kórusban: – Nem, és nem is sótlan!

– Akkor..., hiányzik belőle valami?

– Nem, ez így nagyon jó!

Persze, sokszor nem is tudják milyennek kellene lenni. Később nyitottam egy ételbárt, ahol több ételt is én főztem, de a dolgozóim saját, otthon bevált ételeit is elkészítettük. A legnagyobb elismerés az volt, amikor már bezártunk, többen megállítottak az utcán a régi, rendszeres vendégek közül. Főzök-e otthon, mert akkor befizetnének ebédre. Nagyon hiányoznak a házias jellegűebédek. A férjem nagy segítségem a konyhában, mindenbe belekotnyeleskedik, de semmihez nem ért. Többször magyaráztam már neki, hogy mi a különbség a habarás és rántás között, de szerintem a mai napig nem tudja. Azért lelkes amatőr, többször elmosogatja az elhasznált edényeimet amíg főzök, és ez nagy segítség.

Nagyon szívesen próbálom ki más nemzetiségek ételeit is. Nálunk a mexikói, kínai, görög és török ételek is kedvencek, de a magyar konyha régi, bevált fogásai, illetve a sváb hagyományosreceptek is kedveltek. A férjem szerint, mindegy, mit próbálok ki, úgyis változtatok rajta. Ez igaz, próbálok mindig a saját ízlésemre (ami már a családé is) formálni mindent. Amikor rátaláltam a NoSaltyra, több receptet megnéztem, kipróbáltam és olvastam a kommenteket. Megfogott a honlap bensőséges hangvétele, a sok személyes tapasztalat önzetlen megosztása másokkal és természetesen a kiváló receptek sokasága. Még nem voltam szakács az oldalon, és kérdeztem valamiről. Pár perc múlva kaptam választ Mrs Smith-től, hogy szerinte mi a megoldás, de utána is nézett a kérdésemnek. Ezt ezúton is szeretném megköszönni neki. Akkor döntöttem úgy, hogy én is megosztom receptjeimet, tapasztalataimat másokkal. Próbálok részletesen leírni mindent, mert tudom, hogy kezdőként milyen hibákba eshet az ember. Receptjeim között sok olyan van,ami egyszerűen, olcsón elkészíthető fogás.

Két (kis)felnőtt korú lányom van, akik már más városban tanulnak és élnek, most ismerkednek a konyhai fortélyokkal. Sok diák lehet olyan helyzetben, aki magára marad ebben a labirintusban, nekik is szeretnék ezzel segíteni, hogy ne kelljen felhívni anyát: „Anya! hogy kell főtt tojást főzni?" A fiatal, kezdő konyhatündéreknek javaslom: próbálkozni bátran, nem kell megijedni. Mindent lehet utánaízesíteni a saját ízlésünknek megfelelően, és ha nekünk ízlik, rossz nem lehet. A hozzávalók mennyiségét is megtanulja az ember előbb-utóbb. Mi is főztünk a nővéremmel még gyerekkorunkban (mentségem legyen, 12 és 14 évesek voltunk)annyi krumplis tésztát, hogy az egész utca jóllakott vele. Hol tésztát gyúrtunk még, hol krumplit hámoztunk, mert valahogy az arányok nem voltak jók. Azóta is főzni nagyon szeretek, sütni nem annyira. Talán mert nem vagyok édesszájú, inkább a fűszeres és csípős ételeket kedvelem. A családnak persze sütök, de legszívesebben akelt tésztás dolgokat és a palacsintákat,az nem olyan émelyítő illatú készítés közben. Azért vannak olyanok is, amiket én is szívesen megeszem.

Azt sajnálom nagyon, hogy már semmit nem lehet kapni a boltokban, ami olyan minőségű, amit régebben megszoktam. Ritkán jutok hozzáeredeti házi alapanyagokhoz, pedig az az igazi. Mindenrecept elkészítésea kedvenceim közé tartozik, amit eddig feltettem és amit még nem. Természetesen sok olyan is van, amit a többi szakács receptje alapján készítettem el. Saját kedvenc ételem nincs, azok közé tartozom, akik szívesen és jobb étvággyal fogyasztják a mások által elkészített ételt. Talán túl sok a főzés közbeni illatorgia, és eltelít. Nem is tudokazonnal enni, ha elkészül, én már az illatoktól jól szoktam lakni. De nincs annál nagyobb elismerés, mikor többször szednek és teli hassal, szuszogva hagyják el az asztalt!

A rovat korábbi cikkeit itt találjátok >>

Hozzászólások

Ági78

Szia Geleva! Gratulálok a hét szakácsa címhez! Nagyon jó a történeted! Ja, és krumplis tésztából sosem elég! :) Üdv: Ági

Geleva

Szia Ági! Nagyon köszönöm a gratulációt. Nem hátráltam meg. :) A krumplis tészta azóta is az egyik kedvencem és a családom is szereti. Annyi gondolat még, hogy akkor 10 és 12 évesek voltunk, így utána számolva jöttem rá, hogy más életkort írtam. Bocsánatos b?n eben a korban. :D Üdv: Éva

Fahéj

Kedves Éva! Örülök, hogy te lettél A hét szakácsa! Igazán illik rád ez a cím. :) Nagyon tetszenek az ételeid, mert minden látszik, hogy nagy hozzáértéssel, jó ízléssel és szeretettel készült. A képeid is nagyon gusztusosak, az ember kedvet kap t?lük a f?zéshez. És ez a lényeg. Tetszik a sztorid, megmosolyogtatott a krumplis tésztátok, de a férjedr?l írtak is, hogy lelkesen segít, bár semmihez sem ért. :) És hogy ételbárod is volt(van?), az meg külön felvillanyozott. Minden jót kívánok neked családod körében! F?zz sok-sok finomságot nekik, és oszd meg velünk egy-egy kép és recept erejéig, mindannyiunk örömére! Üdv: Fahéj

Geleva

Kedves Fahéj! Nagyon köszönöm a kedves szavakat és a dícséretet, amit írtál. Nagyon jó érzéssel olvastam, hogy másnak is tetszenek a receptjeim. Nem cifrázom, jól esett! :) A férjem is büszke, hogy megemlítetted :), bár ? sajnos - vagy szerencsére? - nem kapott kedvet a f?zéshez, de ezután is lelkesen kérdez majd.:) Bánatomra, az ételbár a múlté (de ott is szerették a krumplis tésztámat :)), azért próbálok még új és finom ételeket kitalálni, és megosztani veletek. Közben, természetesen renszeresen olvasom és kipróbálom a Ti remek receptjeiteket is. Üdv, Éva

Éva-Anyóca

Kedves Geleva-Éva! Nagyon örülök, és tiszta szívb?l gratulálok: A Hét Szakácsa címhez, nagyon megérdemled, csodálatos receptjeiddel!! :-D Nagy örömmel , és mosollyal olvastam a történetet: - tetszett a gyerekkori kezdet, a férjed segédkezése, ( már a mosogatás is nagy dolog ám! ), a lányaid f?zési pesztrálása, és nagyon elcsodálkoztam, de nem : miért is ne lehetett vagy akár lehetne még most is Ételbárod? :) Nagyon er?s, ügyes, temperamentumos, mégis nyugodt, két lábbal a Földön lév? : N? vagy, Feleség és Édesanya, Dolgozó N?! :) :) Nagyon örülök, hogy a NoSaltyn keresztül megismerhettelek, és baráti hangulatú levélkéket, gondolatokat tudtunk/ tudunk megosztani egymással. :-D Nagyon szép tavaszvárást kívánok, és sok receptet, ami által mi is csak gazdagodhatunk, saját recepttárunkat tudjuk b?víteni. Köszönöm szépen. :) Még egyszer gratulálok a megtisztel? címhez! :) Éva-Anyóca

Geleva

Kedves Éva-Anyóca! Nagyon szépen köszönöm a megtisztel?, kedves szavakat. Elérzékenyülve olvastam meghitt soraidat, és közben arra gondoltam, ezért is szeretem ezt az oldalt, mert itt olyan emberekkel tud jó hangulatú, barátságos viszonyt kialakítani bárki, akit soha nem látott (lehet, hogy nem is fog soha), az ország minden területér?l, új ismereteket szerezve. Ismeretlenül is van közös téma és nem csak a f?zésre irányul. Sok kedves dolgot, vagy éppen gonddal teli napokat meg lehet osztani szakács társunkkal. Én is nagyon örülök, hogy megismerhettelek - még ha csak így online is. :) Több receptedet kipróbáltam már, és Te sem panaszkodhatsz ötleteid és a f?zéstudományod miatt! :))) éééés...még mindig irigy vagyok a kerted miatt...:D F?leg, hogy jön, REMÉLEM a tavasz. A friss, saját termelés? zöldségeknél nincs finomabb és egészségesebb. Nagyon várom már a szép, langyos, napsütéses napokat, mert most a családból mindenki benne van ebben a "náthás" id?szakban. Gyakorlatilag fellendítettük a papírzsepi, orrcsepp és Neocitrán forgalmát. :))) Amit nagyon szerettem, az ételbárom már a múlté. 14 éve teljesen mással foglalkozom, így már nem fért bele a reggel 6-tól este 8-ig elfoglaltság még ott is. Ahogy mondják, hobbyból nem lehet megélni, sajnos. :( Várjuk együtt a tavaszt és osszunk meg minél több élményt és receptet még nagyon sokáig! :) Minden jót és szép napokat kívánok! Geleva-Éva:)

Éva-Anyóca

Kedves Geleva-Éva! Kedves T?led, köszönöm, hát vagyogatnak az én receptjeim is..., lassacskán., :) Hol jobb, hol kevésbé, attól függ, mivel kezdek,...de a friss zöldségekkel tényleg nehéz mellé nyúlni,- igen, igazad van, ezért is várom annyira a tavaszt, hogy tudjunk ültetni, magokat, kicsit kés?bb palántázni, és ahogy látja az ember lánya, mi lesz az elültetett magokból,...valami csoda,...és akkor már belenyúlunk a nyárba, és imádok kint lenni, és ihletet kapni a f?zésre! :-D Sokat számít a kert, másra is, kikapcsolódásra, csak kifeküdni a napra, kicsit árnyékos részre, madarak csicseregnek, a nap süt, a leveg? isteni, és lehet olvasni, olvasni,...sajnos-szerencsére az én id?mbe még ez is belefér,...bár anyagilag jobb lenne, ha tudnék dolgozni,....de: mindig nézzük az adott helyzet pozitív oldalát, szokták mondani, és minden szituból a legjobbat kihozni, én rajta vagyok,....bár nehéz, sokszor nehéz. :( Csak el?re! :) Nagyon jó tényleg, hogy nagyon kellemes hangulatú beszélgetéseket, eszmecseréket, tanácsokat, segítségeket, véleményeket tudunk ily módon egymással, és sokakkal megosztani, megbeszélni,...és igaz, lehet , hogy nem is fogunk találkozni, mégis annyira jó érzés, részemr?l is ezek a : "beszélgetések"! :-D Jöjjön a Tavasz, várjuk együtt. :) Igen,a betegség, jól belenyúltatok Ti is! :(, - miután túl voltunk január elején a lányom tüszös manduláján, aztán pár napra rá jött a négyünk náthás id?szaka, ahol is akkor egy boltban, 10 csomag 100-as papírzsepit vettem,egyszerre, megkérdezte az eladó, hogy: hagytam a polcon?? :) hahaha Aztán nekem lett influenzám február 14-én, a család valamelyik tagja hozta nekem haza,:( ...túléltem,- és most két napja, a két gyerek tiszta nátha, köhögés, és berekedés...a férjem is várja, hogy tán a berekedést elkapom,...akkor nem igen tudok beszélni, még ez a veszély nem fenyeget, várj, lekopogom!!!!!!:-D Tavasz majd csak jön, szép lassan, mindennek itt lesz az ideje. :) A napsütést?l a kedvem is jobb, és próbálok majd, a kerti zöldségekb?l,(is), valami újdonságok sorát alkotni, ..hátha sikerül, nem mindig a megszokott receptek. :) Szép napot! Éva-Anyóca

Bató Edit

Kedves Évikém! Nagyon örülök, hogy Te vagy A hét szakácsa, gratulálok, igazán megérdemled! Folyamatosan finomabbnál-finomabb ételekkel, csodás fotókkal kápráztatsz el minket, látszik milyen szeretettel, gondossággal f?zöl. Bizton állíthatom, hogy már nagyon sok ételedet megf?ztem (sláger a Geleva-menü) és még nem csalódtam. Ha visszamehetnénk az id?ben, szívesen ennék az ételbárodban, elképzelem micsoda illatok és barátságos légkör lehetett ott! Tetszik a sztorid, aranyosan írsz. Jót mosolyogtam a sonkád elfüstölésén, én is hasonlóan jártam, csak épp babot tettem fel f?ni, majd elfeledkeztem róla, aztán még szaglásztam is, hogy honnan jöhet ez a büdös... Férjed remélem megtartja jó szokását és segít Neked (nem baj, ha nem ért semmihez :))) Örülök, hogy van ez az oldal, amelynek segítségével kicsit megismerhettelek, még ha csak az "éteren" keresztül is. Remélem, hogy még nagyon sok finomságot készítesz mindannyiunk nagy örömére. Kívánok minden jót szeret? családod körében! Puszi, Edit

Geleva

Szia Editkém! Nagyon köszönöm kedves soraidat és a gratulációt. Igazán örülök, hogy több ételem tetszik nektek is, és többször terítékre kerül.:) A fotókkal sajnos meggy?lik a bajom, mert a képen, nekem soha nem t?nik olyan gusztának mint él?ben. De, az íz a fontos.:) Nagy vigasz számomra, hogy másnál is voltak konyhai bakik, nem csak én vagyok/voltam ilyen balfék. Nem tudom a babnak milyen "illata" lehetett :), de a férjem szerint az én sonkámnak nincs párja. A krematóriumban nincs olyan büdös, mint akkor volt nálunk. :D Én is nagyon örülök az online kapcsolatunknak, remélem még sokat f?zünk együtt és élvezzük az ízeket, f?leg a csíp?seket.:) Minden jót és szépet kívánok nektek is! Szép tavaszias id?t, kellemes napokat és sok finom ebédet! Puszi, Éva

szépróza

csodálatos receptek, gyönyör? képekkel :-)

Geleva

Nagyon köszönöm.:) Éva

Címlapról ajánljuk

További cikkek