Az amerikaiak kedvence, a filmekből is ismert tipikus rendőrkaja nálunk is egyre népszerűbb. Mondanám, hogy a házi készítésű mindig jobb, de ebben az esetben azért nem vagyok száz százalékig meggyőződve róla. Inkább azt mondanám, hogy más. Néha igenis jó elmerülni a cukormáz, a töltelék, és egy leheletnyi ízfokozó okozta élvezetben. Persze vannak nagy melléfogások, nehéz, olajos, rossz minőségű töltelékkel vagy mázzal készült borzalmak, amikből elég egy harapás is ahhoz, hogy egy életre elmenjen a kedvünk a bolti fánktól, és visszasírjuk a hazait. Persze a közelünkben történetesen pont egy olyan nyílt, ahol reggelenként a vevők csoportokba verődve várják a nyitás pillanatát, és a fánkok íze.. Nos, azt nehéz szavakba önteni. Itt azért megpróbáltuk.
A történethez azért hozzá tartozik, hogy az első fánkos emlékeim bolti darabokhoz kötődnek, méghozzá nem is akármilyenhez. Az első és egyetlen magyarországi Dunkin Donuts törzsvásárlója voltam, sok-sok évvel ezelőtt, amikor még megvolt az üzletük a belvárosban. Azóta sajnos kivonultak az országból, külföldi utazásaim során pedig valamiért visszás élményekkel távoztam boltjaikból - nyomába sem értek azoknak a gyerekkori emlékeimben élő felejthetetlen cukormázas csodáknak. Így múlik el a világ, akarom mondani egy márka dicsősége...
Na és mi a helyzet akkor, ha nincs a közelben egy olyan fánkos sem, amelynek már a látványa is az egekbe repíti a vércukorszintünket? Akkor magunknak kell cselekednünk. Nálunk általában akkor készül fánk, ha a nagymamám rászánja magát a sütésre. Nem ez a kedvenc foglalatossága, érthető, hiszen ki szeret a forró olaj mellett őrködni? A végeredményért persze megéri, csak nehéz rászánni magunkat. Egyébként már hónapok óta tervezem egy olyan fánk-forma beszerzését, amit a sütőben lehet használni, bár félő, hogy akkor elszabadul a pokol, és különböző cukormázas-csokoládés-töltött-mártott finomságokkal árasztanám el a szerkesztőséget.
Nézzünk körül a receptek között, teszteljünk és készítsünk sokat, sokfélét, hiszen van bőven miből válogatni!
