Nem gondoltam volna, hogy valaha dinnyelekvárt fogok főzni. Ezt szerintem a legtöbben elmondhatjuk magunkról. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem is szabad megpróbálnunk. Két elképesztően nyári dolgot (a dinnyét és a befőzést) kombinálhatunk, hogy létrehozzunk egy olyan édességet, ami teljesen megváltoztatja majd a lekvárokról alkotott képünket. Nem mellesleg azt mondtam már, hogy kétféle dinnyelekvárt is főzhetünk? Igen, ez a projekt ennyire izgalmas lesz!
Egy gyümölcs, két lekvár
Abból is érezhetjük, hogy már vadul tombol a nyár, ha tonnaszám hordjuk a komposztra a dinnyehéjat. Annak ellenére, hogy nem túl jellegzetes ízű dolog a dinnyehéj, jobb, ha tudjuk, hogy ezt a részt is meg lehet enni.
Persze nem nyersen, hanem egy édes, szirupos lekvár formájában. Ez a dinnyehéj-lekvár félúton helyezkedik el a narancslekvár és a román dulceata között.
A dulceata egy olyan lekvár, amiben jellemzően egész (vagy legalábbis nagy darabokban lévő) gyümölcs van. Cukortartalma magasabb, mint egy átlagos lekváré, ezért kevesebb is elég belőle, ha kenyérre kenjük.
Ugyan a dinnyehéj nem tradicionális alapanyag a dulceata készítésénél, ezen a vonalon haladva főzhetünk egy üveggel. Főleg akkor, ha a gyümölcs húsát felhasználtuk egy másik dinnyelekvárban.
A dinnyelekvár hazája elvileg Türkmenisztán, ahol több mint 50 különböző fajta görögdinnyét is számon tartanak. Az ország emellett minden évben megtartja a Nemzeti Dinnyenap ünnepét. Ez a két tény már alapból sokat elmondhat arról, hogy miért született meg a dinnyelekvár.
Főzzük be (majdnem) az egészet
Eredetileg csak egyféle lekvárt akartam főzni a dinnyéből, de amikor rábukkantam a héjból készült receptre, nem tudtam ellenállni. Muszáj volt kipróbálnom, már csak a „használj fel mindent” konyhai elv miatt is.
Mivel azért még nincs kifejezetten szezon, csak egy negyed dinnyét vettem, ami lekvárnak pont jó lett. Két kis üveg készült a húsából és egy a héjából.
A gyümölcshússal kezdtem. Sajnos nem találtam kifejezetten magszegény dinnyét, ezért jó pár percet eltöltöttem a magtalanítással. Ebben egy sűrű szűrő volt segítségemre. A kimagozott gyümölcsöt leturmixoltam, majd megmértem.
Ehhez a dinnyeléhez cukrot és egy citrom levét kevertem, a lekvárt felforraltam, ekkor került hozzá a pektin. Mivel a dinnye nagy része víz, és szinte semmi természetes pektin nincsen benne, elég sokat kellett hozzáadni (4-5 kiskanállal).
A pektin cukor és citromlé társaságában elkezdi besűríteni a lekvárt, ez a folyamat nagyjából 20 perces főzést igényel, közepes lángon. Látni fogjuk, ahogy egyre sűrűbb lesz. Amikor megfőtt, sterilizált üvegekbe töltöttem, fejjel lefelé hagytam kihűlni.
A héj ennél egy fokkal macerásabb feladat volt. Először eltávolítottam a külső, sötétzöld részt, belül pedig rajta hagytam a héjon egy vékony réteg gyümölcshúst. Kis kockákra vágtam, a darabokat pedig feltettem főni.
A főzés ecetes vízben történik, ez azért fontos, mert így nem esnek szét teljesen a darabkák, az ecet miatt egyben maradnak. A megfőtt héjat lemértem, azonos mennyiségű cukor, és fele annyi víz társaságában feltettem főni.
Akkor készül el a lekvár, ha a cukorszirup sűrűségű, de még nem karamelles. Ez is mehet a tiszta üvegekbe, és már készen is vagyunk.
Két ilyen különleges lekvár különleges tálalást is kíván, ezért egy izgalmas kenyér-kalács hibridet sütöttem mellé. Ez a japán tejes kalács elképesztően foszlós és puha, a dinnyelekvár tökéletes kísérője.
Na és a lekvárok! A piros, gyümölcsös, erőteljesen dinnyés verzió nem túl édes, határozottan visszajön benne a gyümölcs íze, ebben a citrom is szerepet játszik. A héj inkább textúrában izgalmas, nem teljesen szétfőtt, inkább kellemesen fogkemény. Ez is hordozza enyhén a dinnye ízét. Ennél nyáribb dolgot nem tudunk főzni!
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Itt a befőzés szezonja, készülj fel velünk:
