Körtés pite túróval, karamellel
Amióta 2 hete potom pénzért vettem egy pitetálat, legyőzhetetlen vágyat érzek, hogy mindenféle pitéket sütögessek, holott ezelőtt omlós tésztát nem is igazán készítettem. Ennek a körtepitének a receptje a Blikk Nők Konyha egyik legfrisebb számában volt, (igen-igen, magam is meglepődtem, csúcs szupi receptek vannak benne, bár bevallom, előítélettel voltam iránta). Ez, pontosabban majdnem ez a körtepite volt a címlapon. Általában sosem követek pontosan recepteket, persze a süteményeknél nagyon fontos a mértékegység. Számos recept inkább csak ötletadásra jó. Nos, ennél a receptnél már csak azért sem lehetett volna szentírásnak tekinteni a leírást, mert már első ránézésre is látszott, hogy a leírt liszt és vaj mennyiségéből bizony nem lesz tészta, legfeljebb valami nokedlire emlékeztető kulimász. :) Így is volt, 10 deka liszt kellett még hozzá. Az eredeti recept vaníliás pudingport írt- na ez az, amit nem tartok itthon, mert nem más, mint kukoricakeményítő és különféle mesterséges aromák és színezékek. Ezen kívül a receptben baracklekvár volt, mivel az sajnos nem volt itthon, piros ribizli dzsemmel készült, valamint a tetejére is saját ötlet alapján került a karamell.
