Kelt mákos kuglóf
Mikor kislányok voltunk, barátnőmmel sokszor nevetgéltünk azon, hogyha majd felnövünk, netalántán középkorúak is leszünk (hihetetlennek tűnt akkor), összejárunk néha kávézni, mint a "nagyok", és kávéscsészével a kezünkben illedelmesen beszélgetünk és sütivel kínálgatjuk egymást, amit illedelmesen el is fogadunk, de csak egy szeletet, mint a "nagyok", tudjátok, kicsit olyan kimódoltan, színpadiasan. Azóta persze rég felnőttünk, s bár nagyon ritkán tudunk csak találkozni, soha semmi kimódoltság nincs az együtt töltött idő egyetlen percében sem, mert annál sokkal jobban ismerjük és szeretjük egymást. Ez az egész történet a mákos kuglófról jutott eszembe, mert ez szerintem annyira illene azokhoz az elképzelt, nénis, csipkés, ezüst kiskanalas, porcelános, habos kávés, sütis beszélgetésekhez.
