El sem tudom képzelni, miért hívják ezt a levest "kaszás"-nak, amikor a savanyú káposztából készült leves kifejezetten téli étek, télen pedig egyáltalában nincsen kaszálás. (Legalábbis gabona- vagy fűkaszálás!)
Valami régi szakácskönyvben ezzel a névvel találtam egyszer.
Értesíthetünk a legfrissebb témákról?
oké!
Hozzászólások (11)
A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!
Nálunk ez a húsvéti sonka levével készült,került bele babérlevél ,sonka darabok ,rizzsel főztük és citrommal adtuk meg a savanykás ízét,tálaláskor pedig főtt tojás cikkeket tettünk a tányérba.
Érdemes kipróbálni,nagyon finom étel.
Bizony kaszás leves, aratáskor is csinálta nagymamám.
Ha már nem volt savanyú káposzta akkor kovászoltak káposztát vagy édes káposztából
jó ecetesen.
Még egy fejezetet találtam: Élet a szénamunkán, itt is van kaszásleves.
http://www.tankonyvtar.hu/konyvek/magyar-neprajz/magyar-neprajz-elet-081...
"Kedden, csütörtökön húslevest, húst és főzeléket, hétfőn, szerdán, pénteken pedig főtt és sült tésztákat és savanyú leveseket (például savanyú bablevest) vittek a mezőn dolgozó szénamunkásoknak. A nyelvterület jelentős részén, főként keleten ismeretes a kaszásleves. Füstölt sonkát főznek benne, tejfellel, tejjel bő habarást öntenek hozzá, ecettel ízesítik (Szatmár és Bihar m.)."
MT
Kedves Ildikó!
Tibiapunál az aduász, a kaszások ették ezt a levest. A savanyú káposztát ősszel készítik, de sokszor a következő elkészítéséig eláll hordóban. Egyébként így főztek nyáron húslevest is füstöl húsból, mert friss hús nem volt (nem volt hűtő).
Szakirodalomként álljon itt a Magyar Néprajz nem tudom hányadik kötetéből a levesekről szóló fejezet.
http://www.tankonyvtar.hu/konyvek/magyar-neprajz/magyar-neprajz-levesek-...
"Húsleves készült önállóan füstölt húsból is, kaszáslé/kaszásleves, savanyú lé és más néven. Számos variánsa között van tejfellel habart, tojással habart és rántással sűrített, fehér és paprikás változat egyaránt." Stb. érdemes elolvasni, nagyon érdekes cikk.
Köszi a receptet!
MarcsiT
Juj Nagymamám féle kaszás leves... de jó ! Köszönöm a receptet!
Azért hívják kaszásnak mert aratáskor ezt ették az emberek, kaszások, marokszedők egyaránt, ugyanis a savanyúkáposztának, és sózott vagy füstölt szalonnának magas a sótartalma. A kaszáláskor az egész nap izzadó emberek sok sót veszítettek, a só (elektrolitok) pótlása nélül felborult volan a szervezet só-viz háztartása. Ezért adnak a melegüzemi munkásoknak sós szódát, vagy a sportolóknak sótartalmú citrusitalokat. Ilyen egyszerű.
a kaszálásról: http://liliomkert.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=925737
Üdvözlettel: Ildikó
Kedves Barcsika!
Bocsánat a késedelmes válaszért, távollétem igazolt.
A levest Vízvári Mariska receptje szerint készítem. Valóban figyelemre méltó a hasonlóság a korhelylevessel, ami nekem eddig nem tűnt fel. Talán azért, mert a korhelylevest eddig mindig csak virslivel ettem.
Nagyon szívesen kipróbálom a Te variációdat is, ha pontosan leírod a receptet, mert nagyon jól hangzik.
Ami pedig a kaszálást illeti (a szakmámba is vág a kérdés, meg ételhez is van köze, talán másokat is érdekel):
Kaszálni – az emberi élelmezés szempontjából – két dolgot szoktak: a szálas takarmányt (lucerna, fű, stb.) és a szemes takarmányt (gabonát, amelyet az állati felhasználás során abraknak hívunk).
A kaszálásra azért kerül sor – azért találta ki az ember -, hogy a takarmányt jobban tudja hasznosítani. A hasznosítás mértéke mondjuk az 1 hektáron előállítható hús mennyisége. Nyilván az istállóban tartott jószág hasznosítja legjobb hatásfokkal a takarmányt, mert egyrészt nem tapossa össze saját kajáját (legeléskor), másrészt az elfogyasztott takarmányt nem pocsékolja felesleges testmozgásra. (Rövid távú szemlélet)
Ugyanakkor a legeltetés biztosítja a termőföld megújulását (a jövő évi takarmányt) azáltal, hogy a legelő állat saját munkájával szelektálja a termőföldön termő növényeket (a takarmányozás szempontjából értéktelen, gazosító növényeket (pl.: akác) csírájában kitapossa, lecsipkedi a hajtásokat, azaz elvégzi a jó fűnyíró munkáját, ürülékével pedig gondoskodik a termőföld minőségének megőrzéséről. (Hosszú távú szemlélet)
Ehhez még azt érdemes átgondolni, hogy milyen húsminőséget produkál az az állat, amely életét az istállóban ácsorogva tölti. Gondolok itt egyrészt a mozgásszegény állapotban képződő izomtömeg minőségére, másrészt a lelki nyomornak testi anomáliákban való direkt leképeződésére: a keserű lelkű állat húsa is ’keserű’.
Ide a rozsdás bökőt, hogy Vízvári Mariska nem tett bele leveskockát. De még delikátot sem :P
Ezer %, hogy nem, Zsuzsi, de Vízvári Mariskának is bizonyára - miként Nagyanyámnak - mindig volt készen húsleves-alap a konyhájában. Nem tudom ma miként van, de mi még a 'venesz'-ből, Venesz József tankönyvéből kellett vizsgázzunk a melegkonyhás képzésen, ahol szinte minden leves úgy kezdődik, hogy húsleves (vagy csontleves) -alap.
Nagyanyám is leveskockát használt már élete utolsó periódusában, de azok a kockák még másmilyenek voltak...
Ma már én is csínján bánok a kockákkal, no nem azért, mert állandóan van itthon húsleves alaplé, hanem mert a kockák ízfokozókkal vannak tele.
Megjegyzésed tehát teljesen jogos, Zsuzsi!
Üdv: Ildikó
Ez nem is kaszas leves, hanem korhely leves. A kaszas leves fustolthus levebol keszul egy-ket gerezd fokhagymaval es egy tojas sargajaval besuritve, vegul citromlevel izesitve. Es igy mar inkabb husveti etel, szoval akkor mar lehet kaszalni is. En legalabbis ezt a levest szoktam kaszas nevvel illetni es eppen azt fozok.