Karamelltorta marcipán bevonattal
Régóta foglalkoztat a karamell virágok, figurák készítése. Utánanéztem a neten: szövettel átszőtt szilikon lap, az anyag melegítéséhez lámpa, orvosi gumikesztyű meg "tudomisén" milyen eszközökre van szükségünk, hogy ilyen csodákat alkossunk. Biztosan ismerős a történet, amikor olvasunk valamiről, de nem tudunk várni, azonnal ki kell próbálnunk! Na én is így jártam. A leírás alapján próbáltam a cukrot karamelizálni, különböző trükkökkel eltalálni a megfelelő hőmérsékletet, mikor kell beletenni a színezőanyagot, a borkősavat, az ecetet. Nekem sima szilikon lapom van, de nem tudtam, hol. Beleöntöttem az olvadt cukrot egy szilikon sütőformámba, feltúrtam egy fiókot, találtam egy pár orvosi gumikesztyűt, és már el is kezdtem a munkát. Van egy melegítő lámpánk (egészségügyi célból), ráirányítottam a karamellre, és megpróbáltam elkészíteni a rózsákat. A vékony szirmok még engedelmeskedtek a lámpa melegének, de a cukortömb mindig visszahűlt. Gyorsan beraktam a mikróba, felolvadt egy kicsit, és újra dolgozhattam vele. Egyáltalán nem ragadt a kesztyűre. Gondoltam, megvizezem a kesztyűt, és majd szebben tudom simítani a szirmokat. Ne tegyétek! Attól kezdve úgy ragadt a cukor, nem csak a cukor, még az ujjaim is összeragadtak! Ha le akartam szedni a kesztyűről egy pötty cukrot, az csak kesztyűdarabbal jött le! Már több luk volt a kesztyűn, mint kesztyű a kezemen! Szerintem ennyi elég a történetből, melynek az a szépsége, hogy nemhogy elment volna a kedvem a karamell rózsa készítéstől, még inkább kedvet kaptam hozzá! Drága felszerelésem sosem lesz, de megoldom!
