Káposzta a la bolognese
Amikor nyakig vagyok valamiben, mint például most a nyárban, a bútorfestésben, konyha újjászületésben stb, előfordul, hogy kevesebb időt szentelek a tervezésnek. Így elmarad a menü gondos kimunkálása is, pedig annak is megvan az előnye. De a tervezés során eltűnik a kreativitás és az újító alkotás a konyhából, hiszen a menüt általában olyan ételekből állítom elő, amik úgymond zsigerből jönnek. Ezért is nagyon jó az, ha más tevékenység, elfoglaltság miatt, valamint az alábbi pontokban részletezett sürgető behatásra születnek meg a finomabbnál, finomabb újdonságok, amik aztán később mehetnek a menübe.:-)) És elhangzik a mondat: Anyaaa, nagyon éhes vagyok! Éhes férj haza jön a napi robot után, és állandóan a hűtőt vagy a spájzot szemrevételezi, és azt találgatja, hogy vajon termett-e benne valami az eltelt 2 percben. Ránézek az órára, a fejemhez kapok, és megállapítom: Jesszus, már ebédidő van, én pedig még nem főztem semmit!!! Ilyenkor gyorsan szemrevételezem én is a hűtőt, a kamrát, majd az ott lévő alapanyagokból összeállítok valamit. A legutóbbi ilyen alkalom után, a nagy fiam meg is jegyezte, miközben a vállam veregette: Hm ez finom volt! Hát igen Anya, aki tud, az tud!!!:-)
