Mindent a sóról: rózsaszín, asztali, tengeri, fekete vagy jódozott

Miért érezzük az egyik típusú sót sósabbnak a másiknál? Mindenkinek jódozott sót kell használnia, vagy inkább a bionak kikiáltott, himalájai változatot válasszuk, mert az egészségesebb? Cikkünkből most megtudhatod, hányféle sót szoktunk a főzéshez használni, és melyiknek milyen tulajdonságai vannak.

A só életszükséglet, az egyetlen ásványi eredetű ízesítő anyag, amelyet nemcsak fűszerként, ízesítésre, hanem tartósításra is használunk. A történelem során mindig is hatalmas szerephez jutott, a gasztronómia egyik alapja. Annak ellenére, hogy kémiailag ugyanolyan formában van jelen a Földön, többféle változata is ismert és kedvelt.

Nincs különbség

Először is el kell oszlatnunk néhány tévhitet: minden só ugyanolyan, ugyanúgy nátrium-kloridot tartalmaz a jól bevált asztali konyhasó, a tengeri só és a nagyon menő, rózsaszín kristályokból álló, himalájainak nevezett változata is. Egyiknek sincsenek számottevően kedvezőbb tulajdonságai a másiknál.

Óvatosan a mennyiséggel

A só az emberi szervezet működéséhez elengedhetetlen ásványi anyag, a sóhiány izomgyengeséget, szédülést, görcsöket okozhat, átlagosan napi 5-10 gramm sóra van szükségünk, de ebben lehetnek különbségek kortól, nemtől és egészségi állapottól függően. Ennek a mennyiségnek általában sajnos a sokszorosát szoktunk elfogyasztani, főleg a rejtett sókat tartalmazó ételkészítmények miatt, ezért érdemes kerülni ezeknek a rendszeres fogyasztását, és nem elfelejteni, hogy egy csapott evőkanálnyi só körülbelül 15 grammnak felel meg!

Himalájai só

Az említett, egészségesebbnek kikiáltott himalájai só egészen pontosan kicsit arrébb, a Himalájától 300 km-re található bányából jön, és valóban több ásványi anyagot tartalmaz, mint a konyhasó, egészen pontosan 2 százalékkal, így aztán a fogyasztása ebből a szempontból valójában nem jár számottevő előnnyel a megszokott kősókkal vagy tengeri sóval szemben. Amiatt lehet jobb választás, mert sósabb íze van, mint a hagyományos változatoknak, így kevesebb is elég belőle, viszont nem szokták jódozni, amire majd kicsit később kitérünk, hogy miért fontos.

Na és a fekete változat?

A himalájai só fekete változatával egyre gyakrabban találkozhatunk a boltokban, és sok receptben is feltűnik, ez a valójában szintén nem a Himalájából, de Indiából származó sóféle, Kala namak néven is ismert, és fekete színét egy vulkáni kőzetnek köszönheti. Gyakran használják ízesítésre Indiában és Pakisztánban. Fontos megjegyezni, hogy ezzel tényleg nem lehet a hagyományos módon sózni, mert nagyon jellegzetes, kénes íze van, rendkívül emlékeztet a tojásra, nagy mennyiségben kellemetlen is lehet. Ám a vegán konyha egyre gyakrabban használja pont azokban az ételekben, amikben szeretnék a tojás ízét megidézni.

Fekete só, melynek jellegzetes tojásos íze van

Jobb a tengeri?

Hazánkban hagyományosan a bányászott kősó volt elterjedt, de jó ideje használjuk a tengeri sót is. Különbség megint nincs az összetételük tekintetében, fontosabb inkább az, hogy finomított vagy finomítatlan változatait használjuk mindkettőnek. A finomítatlan bányászott kősó és tengeri só a természetben megtalálható, változatlan formájukban tartalmaznak további ásványi anyagokat is, míg a finomított változatokban tisztán nátrium-klorid van, amihez csomósodást gátló anyagot is tesznek. 

A kősónak és a tengeri sónak is vannak különböző változatai abban a tekintetben, hogy mekkorák a sókristályok, az egészen porszerű, finom típusútól a nagy szemű, durvára őröltig terjed a skála, a sósságuk általában különbözik, így aztán sose sózzunk rutinból, mert lehet, feleannyi kell az egyikből, mint a másikból, kóstoljunk mindig két sószórás között.

És minek a jód?

Hazánkban a termőföld jódban viszonylag szegény, így az itt termő növények is alacsony jódtartalmúak, vagyis kevesebb jut belőle szervezetünkbe. Pedig fontos lenne: a WHO 2007-es felmérése alapján világszerte 2 milliárd ember fogyaszt az ajánlottnál kevesebb jódot, akiknek a harmadrésze iskoláskorú gyerek. Márpedig a jódhiány komoly hiánybetegségek forrása lehet.

A jód legjobb természetes forrásai a következők: tengeri halak, a tengeri só, a kagylók és a jódozott só.

Felnőttek számára a napi javasolt jódszükséglet 0,15 mg, aminél várandósság és szoptatás alatt érdemes egy kicsivel többet bevinnünk a szervezetünkbe.

A jódpótlás legegyszerűbb és legolcsóbb módja régen és ma is az étkezési só jódozása. Ezzel a módszerrel lehet legkönnyebben elérni a legtöbb embert, attól pedig nem kell tartanunk, hogy esetleg túl sok jódot viszünk be a szervezetünkbe a fogyasztásával, mert a túlsózással sem érhetjük el azt a mennyiséget, ami már káros lenne, ezzel szemben a túlzott sófogyasztás magas vérnyomáshoz vezethet.

Fontos megjegyezni, hogy a himalájai sót nem jódozzák, így ha ezt a változatot fogyasztja a család, akkor figyeljünk oda arra, hogy más formában gondoskodjunk a jódbevitelről, ha szükséges.

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!


További érdekes gasztrocikkeket itt találsz:

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

„Csakis szívvel, lélekkel lehet finom ételeket az asztalra varázsolni" –...

A Nosalty-közösség nem lenne ugyanaz fáradhatatlan házi szakácsai nélkül, akik minden héten újabb receptekkel rukkolnak elő, ezzel is színesítve az oldalt. Ennek a lelkes csapatnak az egyik tagja Kard Éva "Gizi", aki HÚSBAVÁGÓ receptversenyünkön különdíjat nyert citromos-bazsalikomos patisszonkrémlevesével. Ő mesél most nekünk otthonról, konyháról és főzésről.

Nosalty

További cikkek

A görögdinnye tárolásának aranyszabályai

A dinnyével nem könnyű az élet. Már maga a kiválasztás is egy idegőrlő folyamat, ami alatt próbáljuk a legédesebb gyümölcsöt hazavinni. És ha ez sikerül, következik az újabb fejtörés: a tárolás kérdése.