Sikerek és kudarcok Petrától

Főszakácsunk ezen a héten Petra, a NoSalty háziasszonya. Gyönyörű képeit és fantasztikus receptjeit nézve gondolnátok, hogy bizony ő is hibázik néha?

Kezdő konyhatündér

Legemlékezetesebb konyhai sikeremet zöldfülű tinilányként, olyan 14-15 évesen éltem át, talán ezért is érzem a mai napig konyhai pályafutásom egyik legdicsőbb pillanatának. Történt ugyanis, egy nem is akármilyen tavaszi napon (éppen bolondok napján), szüleim egész napos távollétében, unaloműzőként felütöttem a szakácskönyvet, és elterveztem, képviselőfánkot fogok készíteni. Tapasztalat és rutin híján csak magamban, Horváth Ilonában és bátyám lelkesítésében bízhattam, így hát bevetettem magam édesanyám terepére. Csodával határos módon (vagy a kezdők szerencséjének betudhatóan) életem első képviselő fánkja úgy sikerült, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

A gyönyörű fánkok láttán, vittünk egy kis gyermeki csínyt is a dologba, ha már egyszer április elsejét írtunk: bátyámmal elhatároztuk, megtréfáljuk a nap végén hazatérő édesanyánkat. Azt füllentettük, hogy a szomszéd néni hozott egy kis kóstolót, mi már megköszöntük, de neki is illene átmenni köszönetet mondani a fánkokért. Miközben gyanútlan anyánk a szomszéd néni felé tartott, a bátyámmal vihorásztunk, elképzelve a szomszéd néni és édesanyánk csodálkozó arcát, és fogtuk hasunkat a nevetéstől. Szerencsére mindketten vették a lapot, bár van egy sejtésem, a mai napig sem hiszi el édesanyám, hogy a kezeim közül kerültek ki azok a gyönyörűségek, ahogy számomra is hihetelen volt akkor, és most, lassan 20 év távlatából. Talán ezért nem mertem azóta sem képviselőfánkot készíteni?!

Aki néha hibázik

A konyhai bakik mindig a legrosszabb pillanatban történnek. Nem volt ez másként nagyobbik gyermekem második születésnapja előestéjén sem, amikor a fürdetés-mese-gyermeklerakás triója után hullafáradtan kivánszorogtam a konyhába, és nekiláttam a tortának. A kisasszony finnyáságából kiindulva úgy döntöttem, a látványra helyezem a hangsúlyt, így esett választásom a jópofa vakondtúrás tortára. Nem sokáig tápláltam pozitív érzéseket az alkotás iránt, a harmadik (és egyben utolsó, otthon raktáron lévő) tejszín sikertelen felverése után, jókora düh kavargott bennem.

Férj rohan a környező éjjel-nappalikba újabb tejszínadagért, ha volna persze, de nem úgy van az, hogy normális tejszínt lehetne kapni egy nonstopban, de nem ám, csak növényi volt, így ezzel tért haza, félve. Sejtette, hogy az indulataim hamarosan valahová becsapódnak, tajtékoztam, hogyan merészelt ezzel hazaállítani. Aztán beletörődve a helyzetembe, visszavonultam a tejszínhabban úszó konyhámba, vettem egy mély levegőt, és szó szerint összeeszkábáltam a tortát másnapra. Külsőre nem is sikerült olyan rosszul, tetszett is a lánykámnak, az ízéről pedig csak annyit, a kutyánk is kelletlenül falatozott belőle, pedig rá várt az egész. Hogy a tejszín felverése így kifogjon rajtam, már amolyan gasztrociki, de így történt.

Petra receptjei itt találod

Oszd meg:

Neked milyen emlékezetes ballépéseid voltak a konyhában?

A rovat korábbi cikkei itt

Hozzászólások

Tmea

Szerintem a tejszín felverésének kudarca nem gasztrociki, hanem a tejszínek silány min?ségének köszönhet?. Én emlékszem gyerekkoromban a 2 dl-s poharas tejszínre, amit bárhol, bármikor, bárki fel tudott verni. Azóta sem lehet olyan min?ség? tejszínt kapni. Vagy ha lehet is, csak nagy utánajárással, méregdrágán, valami bioboltban, amit egy hétköznapi, vagy tegyük fel egy vidéken él? háziasszony - mert van ilyen is - nem engedhet meg magának. Meg ha meg is engedhetné magának, akkor is nonszensz! Szóval amíg nem lehet akármelyik boltban normális min?ség? tejszínhez jutni, mint régen pl ehhez a poharashoz, addig ez egyáltalán nem gasztrociki, hanem inkább hungarociki...

Címlapról ajánljuk

További cikkek