Hangos ételek – ezért finomabb minden, ami ropogós

Vajon miért szeretjük a chipset, a ropit, a mogyorót, a sült krumplit vagy éppenséggel a friss, harsány almát? Nos, érdekes módon egy bizonyos közös nevező miatt, ami pedig nem más, mint a ropogós textúra. De mi lehet ennek az oka?

Ízlések és pofonok: ez a mondás talán akkor a leginkább igaz, ha az étkezésről és összességében az ételekről van szó. A pacalt például kevesen szeretik, a sült krumplit azonban szinte mindenki. És persze ezt nagyban befolyásolja az ízélmény is, de ami hasonlóan fontos az ételek élvezetében és érzékelésében, az a textúra. A ropogós ételek ugyanis valamiért sokkal finomabbak, sokkal nagyobb élményt nyújtanak, mint bármilyen más állag. A jelenség kifejezetten érdekes, és több lehetséges oka is van, lássuk, mik ezek!

Hangos ételek – ezért finomabb minden, ami ropogós

Mi történik a számban?

Amikor valamit eszünk, az étel állagának érzete és a rágás hangja mind a szánkban lévő érzékelők segítségével jut el az agyunkig. A legtöbb ételhez fűződik valamilyen emlékünk, és ezért elvárásunk is, hogy milyen lesz majd az érzés, amikor elfogyasztjuk.

Ha az étel megegyezik a róla alkotott emlékeinkkel, akkor boldogok vagyunk, azonban, ha nem, akkor elégedetlenek, sőt, akár mérgesek is lehetünk.

Például, ha egy sült krumpliba harapunk, és az az elvártnál puhább, nem olyan harsányan roppanós, mint általában, csalódottak leszünk.

Szeret, nem szeret

Éppen ezért az állag sokkal fontosabb, mint az íz, ha arról van szó, hogy mit szeretünk, és mit nem. Ha van egy rossz textúrához fűződő emlékünk, az megmarad, és meghatározó része lesz az ízlésünknek.

Egyes spekulációk szerint a nyálkás ételektől való ódzkodásunk visszavezethető a gyűjtögető életmódot folytató ember idejére. Ugyanis, ami puha volt, esetleg nyálkás, az gyakran jelenthette azt, hogy az étel megrohadt vagy megromlott.

Ezek helyett inkább a ropogós, roppanós, ress élelmiszerek voltak a megbízhatóak, például a friss zöldségek és gyümölcsök, de akár a bogarak is.

Ami ropog, az egészséges?

A ropogósság tehát egy üzenet lehetett (és még ma is az lehet) az agynak, hogy amit fogyasztunk, az egészséges, de leginkább tápláló. Az őseink által nyersen fogyasztott ételek nagy része ropogott, és ez a hangos folyamat idővel összekapcsolódhatott a tápanyagban dús ételekkel.

A főzéssel és a modern ételekkel azonban ez nagyrészt megváltozott. Hiszen ma már nyilvánvaló mindenki számára, hogy a chips, az olajos sült krumpli és más ropogós nassolnivalók abszolút nem tartoznak az egészséges kategóriába.

Ezek szeretetére két lehetséges magyarázat van: az egyik (talán tudományosan jobban megalapozott) ok, hogy az agy szereti a zsíros ételeket, ezért kívánjuk ezeket az egészségtelen, de hangos dolgokat. Persze az is lehetséges, hogy egyszerűen megtartottuk az őseink ropogás iránti elköteleződését, és továbbra is azt hisszük, hogy ami ropog, az jó nekünk.

Zene füleinknek

Szintén nagyon érdekes, hogy amikor halljuk a rágást, azaz az ételünk hangos, sokkal jobban ízlik, mert valahogy felfokozódik az evés élménye. Intenzívebbek lesznek az ízek is, ezért folyamatosan többet szeretnénk enni a ropogós dolgokból.

Ráadásul a rágás felgyorsítja a vér áramlását az agyba, ami több oxigént, több energiát és összességében aktívabb agyműködést jelent. A rágás tehát egyszerűen élvezetes.

A hallássérült emberek, illetve az olyan idősek, akik már nem képesek rágós ételeket enni, kevésbé érezhetik finomnak az általuk fogyasztott ételeket. Mindkét esetben hiányzik az evéshez fűződő hang, ezért lehet kevésbé katartikus az élmény.

Tehát, ha legközelebb kibontunk egy zacskó chipset vagy beleharapunk egy piros almába, figyeljünk kicsit oda a hangokra, élvezzük a megrágott ételt, éljük meg a rágás teljes élményét!

Forrásunk volt.

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!


Ezeket az érdekességeket is érdemes elolvasni:

Hozzászólások (0)

Címlapról ajánljuk

További cikkek