Az élelmiszerhulladék problémája a nyugati világon mindenhol jelen van, ezen pedig sokat lehetne segíteni akkor, ha tudnánk, milyen élelmiszert meddig ehetünk meg. Igazi lejárati ideje csak a babaételeknek, babatápszereknek van, a többi terméken szereplő lejárati dátumok inkább csak tájékoztató jellegűek, és érdemes velük óvatosan bánni.
A csomagolt élelmiszereken Magyarországon kétféle jelöléssel találkozik az ember:
Nem mindegy, hogy valami a minőségét őrzi meg egy adott ideig, vagy egy adott ideig fogyasztható.
A minőségmegőrzési idő azt az időtartamot jelöli, ameddig az élelmiszertől elvárható, hogy a megadott tárolási körülmények között tartva biztonsággal fogyasztható marad, és megőrzi eredeti minőségi tulajdonságait. A hosszabb ideig eltartható élelmiszereken található dátum azt az időtartamot mutatja meg, ameddig elvárhatjuk, hogy a gyártó által garantált minőséget, azaz például ízt, illatot, színt vagy állagot nyújtja. Az adott dátum után minőségükből, élvezeti értékükből veszíthetnek, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem fogyaszthatók. Ilyen jelölést találunk jellemzően a konzerveken, kekszeken és a szárított vagy gyorsfagyasztott élelmiszereken – írja a Nébih honlapja.
A fogyasztható jelölést jellemzően a mikrobiológiai szempontból gyorsan romló, jellemzően hűtőtárolást, azaz 0-10 ⁰C fokot igénylő élelmiszerek (tejtermékek, felvágottak, hidegkonyhai saláták) esetén találjuk a csomagoláson. A megjelölt felhasználhatósági dátum után fogyasztásuk kockázatos lehet, veszélyt jelenthet az egészségre még akkor is, ha esetleg nincsenek látható romlási jelek. Ez sincs azonban kőbe vésve: a tejtermékek például ameddig nem savanyodnak, rendszerint biztonsággal fogyaszthatók – de érdemes óvatosan eljárni velük, mert ha viszont elkezdenek romlani, kellemetlen egészségügyi problémákkal járhat a fogyasztásuk.
Rövid lejárati idejű termékek
A rövid lejárati idővel rendelkező élelmiszerek, például tejtermékek, húsfélék, felvágottak, tojás és hal esetén a megadott fogyaszthatósági határidőn már nagyon óvatosan használjuk fel őket, mert ételfertőzésnek, esetleg -mérgezésnek tesszük ki magunkat. A minőségmegőrzési időt viszont érdemes lazábban kezelni, ez ugyanis tényleg csak a gyártó egy jelzése, hogy meddig garantálja az élelmiszer legjobb minőségét.
Az azonban, hogy nem vesszük szentírásnak ezeket a számokat, rengeteget segíthet az élelmiszerhulladék csökkentésén – ezért a tegnap lejárt tejfölt még nyugodtan együk meg, és a kukoricakonzervnél sem lesz probléma, ha egy héttel túlléptük a minőségmegőrzési időt.
Ezek az élelmiszer-fogyasztással kapcsolatos cikkek is érdekelhetnek:
