A marhapörkölt a pörköltek csúcsa, az eszményi szaftok és ízek megtestesítője, amit szerintem a fazékból kenyérrel tunkolva a legjobb enni (egy kis ecetes almapaprikával). De mitől lesz pörkölt a pörkölt, és hogy érdemes nekiállni? Ebben Kerekes Sándor, a Gléda Vendéglő séf-tulajdonosa segített nekünk.
Milyen húsból főzzem?
Kerekes szerint az igazán jó marhapörkölthöz magas kollagéntartalmú húst érdemes választani, ilyen például a lábszár, de ő nyakból is szereti készíteni - a karajt és a combot itt felejtsd el, ezek ugyanis hamar és könnyen kiszáradnak főzés közben.
A kollagéntartalomtól lesz sűrű a szaft, puha a hús, de vannak, akik egészen más részekre esküsznek: az Ínyesmester pacsnit, vagyis a vesepecsenye szélét veszi belsőségekkel (tőgy, szív, máj), Zilahy Ágnes a marha (borjú) “elejét”, vagyis a szegyet és bordás részeket ajánl.
Hát, ha tőgyet nem is lesz könnyű találni, marhalábszárból lesz a legegyszerűbb (de marhapofából is isteni lesz), és az sem baj, ha a felkockázott húson hagysz némi zsírt is. Az inakat viszont távolítsd el a húsról, ezek nem puhulnak meg főzés közben. Ugyanakkor van, aki külön vesz hozzá marhaínt, amit egészben hagyva tesz a pörköltbe, mivel ennek a kollagéntartalma is sűríti a szaftot. Őrült sok lehetőség van egy pörköltben.
A kulcsfontosságú paprika
Fűszerpaprika nélkül nem lesz pörkölt a pörkölt, de nem feltétlenül jó, ha szaft erőteljesen pirosas színű. A jó paprikából ugyanis kevés is elég, ezért fontos megtalálni a jó minőségű fűszerpaprikát: ha beleszagolsz, intenzív paprikát kell érezned, nem pedig valami szúrós, kesernyés illatot, mert ez az ételben is kiérződik.
Kerekes a Rubin fűszerpaprikára esküszik, de ha bizonytalan vagy a választásban, kattints erre a cikkünkre a fűszerpaprika-tesztünkről. A jó minőségű paprika nem csak ízt és színt ad, hanem sűrítőanyagként is működik, úgyhogy valóban nem mindegy, mi kerül a pörköltbe.
Kezdjünk neki!
A pörkölt szó eredetileg a pörkölésből származik, de azt hagymán nem lehet kezdeni, csak zsíron. Igazi zsírral a legjobb (szalonna- vagy mangalicazsír is lehet), ezen addig pirítsd a húst, amíg kívülről mindenhol szürke lesz, majd vedd ki az edényből. Ez azért fontos, mert így lezáródnak a külső rostok, kevesebb vizet fog engedni a hús, és hamarabb el is készül”
- tanácsolta Kerekes.
Ezután jöhet a hagyma, hozzá a hús, valamint (nem fűszer-) paprikát és paradicsomot is ad hozzá - a zöldségek aránya ⅓ legyen a húshoz képest, kevesebbet ő nem tenne bele. Ez a paprikás-paradicsomos verzió egyébként Gundel Károlynál is jellemző volt.
Kerekes a szakaszos párolást javasolja, ami annyit tesz, hogy hagyjuk a húst szépen magában főni a paprikás-paradicsomos alapban. Ha túl gyorsan főné el a levét, óvatosan adagolj hozzá vizet. Lehet, hogy furcsán hangzik, de a fűszerpaprikát csak a főzési idő vége felé adja a pörkölthöz. Miért? A paprika így sokkal jobban feloldódik (és emulgeálódik) a lében, sőt, emiatt kevesebb is kell az ételbe! Ehhez a főzési idő utolsó fél órájában tekerd le egy kicsit a lángot, hogy a zsír feljöjjön a pörkölt felszínére. Mivel a paprika a zsírban oldódik jól, erre szórj belőle, ezután forrald újra, így tökéletesen eloszlik a pörköltben.
Czifray István, a Magyar nemzeti szakácskönyv szerzője egyébként egészen más, de hagyományos oldalról közelíti meg a pörkölt-kérdést:
“(...) mikor már nagyon elfőtt a leve vagy zsírja, akkor csak parázson hagyd pergelődni addig, hogy egy csepp zsírja se maradjon. A pörkölt húst éppen úgy kell készíteni, azon megjegyzéssel mindazáltal, hogy ennek szükséges zsírjának maradni, melyet azután pirított kenyérrel kell mártogatni.”
Tehát hozzáadott paprika és paradicsom nem kerül a pörköltbe, a fűszerpaprikát viszont már az ételbe teszi, így aztán végül a hús íze fog igazán dominálni. Ebben az esetben is nagyon kell figyelni arra, hogy ne tegyünk bele túl sok paprikát, különben édessé teszi a kész pörköltet.
Vörösbor és fűszerek
A hagyományos pörkölt alapvető fűszere tehát a só és a paprika, de ahogy minden magyar ételnél, szinte ennél is háztartásonként változik, mi kerül bele. Kerekes fűszerköményt és borsot is használ, bár utóbbiról azt mondják, egyáltalán nem kell a pörköltbe, és persze van, aki még majorannát is tesz bele, de ez aztán tényleg ízlés dolga.
Mivel a marhahús és a vörösbor híresen jó párost alkotnak, ezért sok olyan recept (és szokás) van, amikor víz helyett vörösbor kerül az ételbe. Kerekes azt mondja, a vörösborral is érdemes várni a főzési idő második feléig, vagy inkább az utolsó fél óráig, mivel a vörösbor sav- és tannintartalmától a hús megkeményedhet, “megmarhatja”, ezzel nagyobb az esély a kiszáradásra, és arra, hogy szálaira essen a hús. Ha így használod, forrald ki rendesen a pörköltet, hogy elillanjon a bor alkoholja, ami így szépen gazdagítani fogja a szaftját.
Tálalás
Hát, ez már tényleg egyéni ízlés dolga, szerintem egyszerűen kenyérrel a legjobb, de Czifray pirítós-verziója is elég jól hangzik. Kerekes a házi, reszelt tarhonyára esküszik, van, aki nokedlivel tálalja, de akad olyan is, aki házi knédlit készít hozzá, ami a szuper könnyű, légies állagával tökéletes a tunkolásra.
Akármelyik utat is választod, a legfontosabb, hogy találj hozzá jó húst (bizony érdemes jóban lenni a hentesekkel), és válassz hozzá igazán jó minőségű fűszerpaprikát: nem kell csúcskategóriásnak lennie, de hidd el, egészen más dimenzóba fogja emelni a pörköltet.
Forrásaink voltak: Ínyesmester, Zilahy Ágnes, Czifray István, Néprajzi Lexikon
Ezeket a főzési praktikákat, recepteket is érdemes meglesned:
