Mit jelent, ha feltűnik egy narancs a Keresztapában? – ilyenek a kultikus gengszterfilmek borzongató ízei

Maffia-vér, Olaszország-spagetti — asszociációk, melyek nem is olyan véletlenszerűek. A filmművészet legkedveltebb maffiózókról szóló darabjai telis-tele vannak tésztaszósszal, koccanó vörösboros poharakkal, édességekkel és a mamma házias főztjével.

Azt hiszem beszélhetek sokunk nevében, hogy előbb láttam a Reszkessetek betörők! Johnny-Kígyó jelenetét, mint James Cagney, esetleg Marlon Brando főszereplésével készült valódi maffiafilmet. A mocskos állatnak befellegzett, így örökre megtartotta az aprót, Kevin pedig mindeközben nagykanállal lapátolta a fagyit (ami túl szabályos gömbökben volt kiszedve). A maffiafilmek és az étel kapcsolata persze nem itt kezdődik, hanem egyrészt az olasz édesanyáknál, hiszen a kegyetlen gonosztevőknek is az otthoni ételek a legfinomabbak. Másrészt Francis Ford Coppola, Martin Scorsese, Timothy Van Patten és Terence Winter érzékletes jeleneteinél, ahol a cselekmény és a párbeszédek mellett kardinális kérdés az étkezés is.

Számoljunk vele, hogyha Tony Sopranót, Henry Hillt, Don Vito Corleonét látjuk, hamarosan beúszik a képbe egy nagy tál tészta, olasz kolbász, osso buco, zabaglione, vagy néhány húsos narancs. Az árulás, a gyilkosság és az evés hármasa örökre összefonódott, mindegy, hogy a szálak Szicíliából, vagy Campaniából indulnak.

Gyilkos zabálások, avagy a gengszterfilmek ízei

A keresztapa trilógia

Popkulturális ikon (különösen az első két rész), filmtörténeti mérföldkő, családdráma, vérfagyasztó krimi, egy másik szemszögből pedig a hedonizmus ünnepe Coppola klasszikussá vált trilógiája. Gyakorlatilag tízpercenként evés közben mutatják a cselekményt és a főszereplőket, kulcsmozzanatokat, véres leszámolásokat láthatunk vacsorák, családi ünnepélyek, éttermi jelenetek közben. Nino Rota világhírű zenéje mellett ugyanolyan fontos a tányérokhoz érő evőeszközök hangja, a palackból kitóduló bor pohárba érkezésének zaja is. Hallhatunk tökéletes borjúfogásról, nosztalgikus cannoliról, a rendező saját spaghettiszósz receptje is elhangzik az egyik filmben, egy fontos karaktertől, és oda kell figyelni a narancsokra is.

Az internet népe imádja a Keresztapa és a narancsok kapcsolatát, ugyanis minden olyan jelenet után, ahol feltűnik a gyümölcs, halálesetre számíthatunk. Filmesztéták, kritikusok, rajongók próbáltak mindenféle szimbolikus történetet szőni a déligyümölcs és a halál kapcsolatára, míg a Keresztapa produkciós dizájnere azzal indokolta a narancsos fiaskót, hogy a sötét színű jelenetekhez kellett némi szín is, amit jól hoznak a citrusok. A híres „Nem beszélünk üzletről az asztalnál” mondás is a Keresztapából származik.

Maffiózók

A sorozat, amit sosem kaszáltak el, a sorozat, ami a világ egyik legsikeresebb televíziós produkciója lett, és ami az első fecske volt a magas szintű írói és színészi munka tekintetében. A hat évadot megélt történet New York helyett New Jerseyben játszódik, középpontjában Tony Sopranóval és családjával. Az erőszak és az étel a Maffiózókban is kéz a kézben jár, mint ahogy a popkultúrában az amerikai-olasz alvilági formák esetében. Sopranóék esznek, nagyon sokat esznek, néha már betegre zabálják magukat és a feltálalt fogások üzenetekkel is bírnak. Akár egy kis zacskó ketchup is, amit muszáj kaviárként habzsolni az adott pillanatban. Fontos helyszín a Satriale’s hentesüzlet, valamint Artie Bucco étterme, a Vesuvio (és a Nuovo Vesuvio) is. A későbbi évadokban pedig a sushi is meghatározó szimbólummá válik. A 2000-es évek első felének nigiri-maki lázát valószínűleg nagyban befolyásolta a DiMeo bűnszervezet fejének és feleségének mániája.

Nagymenők

Martin Scorsese 1991-es remeke legalább akkora alapművé vált, mint a Keresztapa trilógia. Robert DeNiro, Ray Liotta és Joe Pesci játéka zseniális, a New York-i olasz konyha pedig halhatatlanná válik a filmmel. Örök példa az anyai gondviselésre: az éj leple alatt, egy kegyetlen leszámolás után, véres ingnyakkal érkeznek a nehézfiúk Tommy édesanyjának házába (a hölgyet a rendező édesanyja játsza!), aki pillanatok alatt olasz vacsorát rittyent nekik. Nézzük el Jimmynek a ketchup cameoját, Amerika még az olasz ízlést is megszédíti. A filmben megannyiszor serceg serpenyőkben tipikus olasz salsiccia, de a legemlékezetesebb talán éppen a kimaxolt börtönélet, ahol Paulie Cicero borotvapengével szeleteli az illatos fokhagymát, amíg készül a sűrű (túl hagymás, nem túl hagymás?) ragu, a gyönyörű medium rare steak, és jégen érkezik a friss homár. A Nagymenők zárójelenete sem maradhat ízek nélkül: Henry Hill még megemlékezik a spaghetti marinaráról.

Gengszterkorzó

A bűnügyi drámasorozatban a ‘20-as évek Amerikájában járunk, a szesztilalom idején. Al Capone még nem a szervezett bűnözés feje, csak bontogatja a szárnyait. Nem úgy Nucky Thompson, Atlantic City ura, aki a védelmi pénzek szedése mellett két lábbal beszáll az illegális alkoholcsempészetbe is, miközben a közélet, a politika fontos szereplője. A gengszteres zsánerből itt sem hiányozhat a közös étkezések kontextusába emelt nagy megbeszélések hangulata. Körasztalnál, négyszögletűnél, rendszerint elegáns öltönyökben, sok cigarettával, szivarral és még több szesszel.

Paradicsomos húsgombócok helyett gyakoribb szereplő a homár, a bárányborda, a caramel flan, de egy alkalommal csirke cordon bleu-t is ajánl a pincér. A házias olasz helyett a luxusfogások tűnnek fel a Gengszterkorzóban, melynek whiskys jeleneteit természetesen jeges teával oldották meg.

Mivel elég érzékletes az étkezések bemutatása, sokakat izgat a téma mélyebben, átfogóbban, így nem maradunk maffiás receptgyűjtemények, szakácskönyvek nélkül sem. Kiemelkedő közülük Catherine Scorsese családi receptkönyve, az Italianamerican, ami megmagyarázza, hogy a világhírű rendezőfenomén miért ragaszkodik filmjeiben ennyire az olasz gyökerek bemutatásához. Az olasz-ír származású valódi Henry Hill (aki a Nagymenők című filmet ihlette) társszerzője volt egy 2002-es kiadású szakácskönyvnek. The Wise Guy Cookbook: My Favorite Recipes From My Life as a Goodfella to Cooking on the Run több antipasti titkát, húsvéti kalács és ziti receptet is felvonultat. Nagy kasszasiker lett a Maffiózók szakácskönyve is, ami bőven túlmutat egy tematikus rajongói relikvián. 200 oldalon keresztül hoz olyan nápoly-közeli receptúrákat, mint a narancsos édesköménysaláta, a bracioli, a tojás a purgatóriumban, de tiramisú és a Soprano család kedvenc fürjfogása is elkészíthető a segítségével. Ráadásul szuper borpárokat is kapunk a receptekhez. Joseph “Joe Dogs” Iannuzzi, az FBI egykori informátora 37 eredeti receptúrát és néhány anekdotát vetett papírra a The Mafia Cookbook című kiadványban. Borjú piccata, szicíliai caponata, scampi és töltött kagylók — csak néhány finomság a valódi maffiózókhoz közeli szakácskönyvből.

Címlapkép: A keresztapa 2./Paramount Pictures

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!


Ezeket a gasztronómiai filmeket és sorozatokat is szívesen ajánljuk a ráérősebb napokra:

Hozzászólások (0)

Címlapról ajánljuk

További cikkek