Teri néni morzsókája (Császármorzsa 9. - búzaliszttel)
A munkahelyemről éppen indulóban voltam, de még az ajtóból visszaszóltam, hogy "na megyek haza császármorzsát sütni". A kolléganőm azt válaszolta, hogy azzal akkora előkészületek vannak, hogy ő legtöbbször inkább neki se áll. Értetlenül néztem rá. Hát persze, mert az ember a jót könnyen megszokja, a rosszat meg szerencsére hamar elfelejti. Gyerekkoromban otthon sose készítettek császármorzsát, tehát nem leshettem el a fortélyokat. Felnőttként receptkönyvből próbálkoztam először vele. Emlékszem, miután egy csomó edényt összekentem, és már a derekam fájt, annyit álltam a tűzhely mellett, de a morzsa még mindig csak egy nagy darab ragadós massza volt, ami már itt-ott leégett, akkor megfogadtam, hogy ezt aztán soha többet. Ehhez tartottam is magam évekig, amikor is akkori szomszéd nénim, Teri néni elmesélte, ő hogyan készíti a császármorzsát. Biztatott, hogy ne féljek, próbáljam ki az ő receptjét, ripsz-ropsz megvan az egész. Nemigen hittem, de mégegyszer - és gondoltam, utoljára - nekiálltam. Legnagyobb csodálatomra gyorsan kész lett, nem ragadt le (persze jó serpenyő is kell hozzá), nem csöpögött az olajtól, könnyű volt és nagyon finom. És nem kellett állni hagyni a nyers tésztát, ami nem utolsó szempont, ha hirtelen vendégek jelentkeznek be, és gyorsan kell összedobni valami fincsit.
