Raffaello-szuflé
Első mániákusan kikísérletezett receptem, a mákszuflé azt hiszem, lavinát indított el a mi kis konyhánkban. Volt már muffin-korszakom, pite-korszakom, és eklektikusabb időszakaim is, de mindig kész receptúrákat követve (talán a hosszú és küzdelmes cheesecake-korszakot kivéve...erről majd egyszer, máskor). A mostani szuflémániámban azonban az a legélvezetesebb, hogy egyszer csak felbukkan egy alapanyag vagy íz, ami addig nem is hagy nyugodni, míg meg nem idézem szuflé formájában. Íme itt a Raffaello, fehér csokis-kókuszos, forró, folyós a közepe... s meglepetésnek ebben is elrejthetek belül egy szem mandulát. Ez a recept a nevéhez hűen tiszta fehércsoki-kókusz-mandula társítás, de a fehércsoki-kókusz alapmasszát érdemes még kipróbálni apróra vágott aszalt barackkal vagy egy huncut napon durvára tört zöldborssal is...utóbbi ihlete nem akárhonnan való, és nagyon jól működik, szóval csak bátran ;-)
