Mandulás-meggyes muffin liszt nélkül
Ezt a tésztát gyakran szoktam tortának sütni, mandulakrémmel, vagy kávékrémmel töltve nagyon finom. Amikor sok évvel ezelőtt először készítettem, vendégek jöttek, és valami nagyon különlegeset akartam csinálni nekik. Ez a liszt nélküli mandulatorta jó ötletnek látszott. Fogalmam sincs róla, hogy miért, de nem tudtam kiszedni a formából. Az íze jó volt, de csak kanállal jött ki, kis darabokban. Teljesen magamba zuhantam, másikat sütni már nem volt idő, meg alapanyag se volt hozzá. Menteni a menthetőt, a darabokat egy tálba szórtam, ráöntöttem a közben már elkészült kávékrémet, a tetejét tejszínhabbal díszítettem. Nagyon finom lett, mindenki a receptet követelte. Ekkor a lányom, aki akkor kb. 6-7 éves lehetett, elérkezettnek látta az időt, hogy bekapcsolódjon a társalgásba, és elkezdte a recept közlését, régi szakácskönyvek stílusában: „Végy egy teljesen elszúrt mandulatortát ……” Nagy siker volt :-) Ennek ellenére később többször is megsütöttem, és mindig jól sikerült. Most muffinformában sütöttem meggyel, és így is remek.
