Ez a recept arra van, hogy ha se kedvem, se időm sokáig a konyhában állni, meg késő is van, és alig van valami a hűtőben, akkor nem kell sajtos-tejfölös tésztával táplálnom magam. Nem mintha az nem lenne jó, igazi finom kis nosztalgikus-egyetemes hangulata van. :-) Ha a hagymapuccantást túléltük, (kb negyed óra, ha egy kilóval dolgozunk) akkor tényleg pik-pakk megvan, izgalmas, érdekes, kicsit indiai jellegű, kicsit hűtőtakarító...jó ahogy van na! :-) Randira sietőknek, gyomorfájósoknak nem ajánlom, mindenki másnak igen. A receptet Stahl Judit Végre otthon című szakácskönyvéből lestem ki.