Citromos vajas keksz kevés mosogatnivalóval
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én utálok mosogatni. Sokszor a „mit süssek-főzzek ma?” megválaszolásában döntő szempont a hátramaradó szennyes edény mennyisége. Ez egy olyan recept, ami rendkívül szennyes edény-barát, ezáltal háziasszony-barát és nem utolsósorban nagyon-nagyon finom. Ha nincs itthon kézműves vajas kekszünk, akkor legyártok egy adagot és nyugodt szívvel csomagolom gyermekem uzsonnás pakkjába, illetve előszeretettel fogyasztjuk kávéhoz, cappucino-hoz, vagy forró csoki mellé. És a lényeg most jön: nem kell formázgatni (megspórolok ezzel egy nyújtót, egy gyúródeszkát és megannyi kiszúró-formát), csak egy nagy hengerré göngyölni és „szeleteket” vágni belőle, majd azokat kisütni. Ráadásul gyorsan el is készül, csak a tészta előhűtésére érdemes szánni legalább egy órát. A citrom íze egyébként nem érződik, csak megbolondítja az összhatást...
