A csokoládé mára tömegtermékké vált, így sokunk számára szinte elképzelhetetlen, hogy mit jelentett az embereknek a csoki 50-100 évvel ezelőtt. Amikor még nem lehetett a sarki kisboltban is húszféle, zömében gyanús minőségű csokoládéféleséget kapni, mindenféle indokolt és indokolatlan ízesítésben.
A Csokoládé című film viszont igazán szerencsés csillagzat alatt született, a remek irodalmi alapanyag, a csodás színészgárda, Rachel Portman mágikus zenéje, az ABBA-klipekről és hangulatos-romantikus filmdrámáiról híres Lasse Hallström rendező, na meg a rengeteg, szemkápráztató, csokoládéban úszó jelenet együttese garancia volt a sikerre.
A filmet megnézve pedig mi is másként fogunk tekinteni erre a hétköznapi édességre! Csokimámor, három felvonásban...lássuk sorra!
Barátságépítő forró csokoládé
A történet az 1950-es évek végén játszódik, a vidéki Franciaország egy nagyon vallásos falucskájában, ahol a lakók a vaskalapos Reynaud gróf (Alfred Molina) erkölcsi útmutatása szerint élik mindennapjaikat. Amivel cseppet sem összeegyeztethető a kis édességbolt, amit az északi szél nyomában érkező Vianne (Juliette Binoche) és kislánya nyitnak, méghozzá a böjt kellős közepén. A polgármesterként is tevékenykedő gróf azonban hiába kelti rosszhírét az ateista chocolatier-nek, a helyiek lassanként megszeretik.
Először persze, akárcsak egy jó tanmesében, a falu társadalmának kivetett tagjai kezdenek el járni az édességboltba, akiket nem izgat a gróf tilalma. Így lesz Vianne jó barátja a saját lányával rossz viszont ápoló, különc és zsémbes Armande (Judi Dench), a bántalmazott Josephine (Lena Olin), az özvegy Madame Audel iránt plátói szerelmet tápláló Monsieur Blerot, és persze a sármja csúcsán lévő Johnny Depp vándorcigány Roux.
Vianne a csokoládék szakértőjeként mindenkinek azonnal kitalálja a kedvencét (na jó, majdnem mindenkiét), a csokira pedig nem csak édességként, hanem ősi, kakaós gyógyszerként tekint. A sok csokis jelenet közül is kiválik azonban Armande első forrócsokizása a boltban. A gőzölgő ital gyerekkori emlékeket idéz fel a zsémbes asszonyban, aki ennek hatására nosztalgiázni kezd és lassan összebarátkozik Vianne-nal. A filmbeli selymes forró csokoládé gyönyörű sötétbarna, kevés chilivel készül, tálaláskor pedig nem marad le róla pár kanál sűrű tejszínhab.
Hedonista születésnap
A film másik emlékezetes csokis etapja az Armande 70. születésnapi estjére való főzés és a dekadens, sokfogásos vacsora. Összeszedni is nehéz mennyi fogás tűnik itt fel, melyek közös eleme, hogy mindegyikbe kerül valamilyen formában kakaó: főtt óriásgarnéla, sült pulyka és borda csokoládés chiliszósszal, párolt spárga, csokis pácban főtt meggy, öntött csokoládéfigurák, kakaós-mandulás és csokimázas torták. Ha a francia konyha mellett mexikói beütést éreznétek a film gasztrovonalán, az egyáltalán nem véletlen. Vianne maga is a francia gyógyászat és a chilivel fűszerezett maja kultúra vad románcának gyermeke, aki receptjeiben ötvözi ezt a két világot. Így kerül mindenbe chili és kakaó fűszerként, zöldség- és húsválasztásban azonban igazodik az évszakhoz és a helyi konyhához.
A csokoládés szósz, amivel a húsokat locsolják a születésnapi zsúron, talán mind közül a legizgalmasabb.
Ez a chiliben gazdag, csokoládéval vagy kakaóval fűszerezett mártás a mexikói konyha egyik alapvető szósza, a mole poblano. Nevét a fő alapanyagul szolgáló poblano paprikáról kapta, ami szárítva kerül a szószba nem kis mennyiségben.
A szárított poblano paprikának két típusa van, a mulato és az ancho, a kettőben közös, hogy szinte koromfekete, szaftosabb és egyáltalán nem csípős, ízre nagyjából olyan, mint a mi fűszerpaprikánk. Ezt áztatják be jóféle alaplébe mindenféle pirított fűszer, magvak, kenyér, tortilla, zöldségek, főzőbanán és persze csokoládé társaságában. Mexikóban leggyakrabban pulykához tálalják, de szinte bármilyen húsnak jól áll ez a picit keserű, selymes, sűrű szósz. Ti is kipróbálhatjátok otthon, itt van hozzá a kipróbált receptünk.
A gróf pusztítása
Mire Armande születésnapját megülik, a falusiak hétköznapi rutijának része lesz, hogy betérnek a boltba, majd a templomban igyekeznek meggyónni böjt alatti falánkságukat, ami egyre inkább zavarja a koplaló grófot. A polgármester hangulatán az sem segít, hogy hiába próbálta megnevelni Josephine alkoholista férjét, az gyújtogatással vezeti le dühét, ami kis híján halálosnak bizonyul. A báró tehát kétségkívül kezd alulmaradni “a városháza és az édességbolt közt folyó szent háború ban”,végső elkeseredésében pedig úgy dönt, saját kézbe veszi a bolt sorsát.
Így érkezik el a krimiket is megszégyenítő nagy finálé, amiben a kenetteljes Reynaud gróf egy kiskéssel felszerelkezve, jiřímenzeles esetlenséggel betör a bolt hátsó ablakán, hogy leszámoljon a kirakatba kiállított, csábító édességekkel. Azonban ahogy egy csepp csokoládé az ajkára kerül, valami megtörik a szilárd erkölcsű férfiban, és az önsanyargató diétákból ismerős jojó-hatás alá kerülve, sorra belekóstol a csokoládéfesztiválra készített bonbonokba, trüffelekbe, drazsékba, nem kímélve az óriás csokoládészobrokat sem.
A film végére persze beköszönt a jóidő, Vianne ráébred a barátok és az állandóság fontosságára, a húsvéti csokifesztivál nagy siker lesz, a gróf megleli a szerelmet, és Roux is visszatér, hogy megjavítsa a nyikorgó ajtót. Mi pedig, ha alaposan figyeltünk, még a csokoládékészítésről is megtudhattunk ezt-azt, na persze nem csak ezért érdemes újranéznünk minden évben a Csokoládét.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Olvass korábbi Kultúrfelvágott-cikkeink közül:
