A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a cinco de mayo nem a mexikói függetlenség napja – sokkal inkább a mexikói kultúra amerikai ünnepe, mint mexikói ünnepnap.
A franciáktól a polgárjogi mozgalmon át a sörig
Az ünnep eredete 1862-re vezethető vissza, amikor ezen a napon a kisebb létszámú mexikói hadsereg győzelmet aratott a világhatalomnak számító franciák felett, akik épp III. Napóleon nevében vívtak világpolitikai játszmát az óceán másik oldalán. A némiképp váratlan győzelem híre gyorsan eljutott az USA déli államaiba elvándorolt mexikói közösségek fülébe is, akik spontán ünnepléssel reagáltak a hazai hírekre. Kaliforniai bányászok már egy évvel később megünnepelték a győzelem évfordulóját, de csak az 1950-es évektől vált országszerte megtartott eseménnyé.
Ekkor ugyanis a feketék polgárjogi mozgalmával karöltve a spanyolajkúak jogaiért küzdő Chicano-mozgalom is felerősödött, ami közvetve a cinco de mayo hagyományát is kiterjesztette az ország egészére. A fesztiválosodó ünnepnek aztán a konzumerizmus adta meg a végső löketet, amikor a söripari szereplők felismerték az alkalomban rejlő potenciált. Azóta a cinco de mayo az amerikai sörgyártás számára a Super Bowl-lal és a Szent Patrik nappal egyenértékű esemény.
Szent Patrik napjához hasonlóan a Cinco de mayo alkalmából fogyasztott ételek is inkább amerikai komfortkaják, mint tradicionális ételek. Nachos, taco bell, chilis bab, ilyesmiket keresve is csak nehezen találnánk Mexikóban - a tex-mex és a mexikói konyha különbségeinek külön cikket is szenteltünk. Van viszont helyette tostada, mole poblano, chiles en nogada, chalupa, horchata, elote, churro, flan napolitano, és hasonló finomságok.
A mexikói kultúrát megünneplendő, most három olyan, (nagyjából) autentikus mexikói fogást hoztunk nektek, amiből még a legvaskalaposabb abuela is repetázna.
Horchata, a hűsítő rizsital
Az egyik legelterjedtebb agua fresca, vagyis alacsony energiatartalmú, vízalapú üdítőital Mexikóban. Világszerte találkozhatunk a horchata különböző verzióival, melyeket más-más, az adott régióban elterjedt gabonából vagy magból készítenek. Valencia környékén már a középkorban elterjedt italféle volt, és a spanyoloknál a mai napig hagyományosan földi mandulából készítik.
Ellenben Mexikóban és úgy eleve Latin-Amerika-szerte rizsből állítják elő, amit kevés fahéjjal ízesítenek. Az üdítő lényege, hogy a rizst összeturmixolják fahéjjal és vízzel, majd egy éjszakára hűtőbe teszik, hogy a rizs minél több ízt kiadjon magából. Másnap ízlés szerint édesítik, majd sűrű szövésű szitán (vagy jobb híján egy tiszta konyharuhán) átszűrik. Jól behűtve tálalják, akár pár kocka jég is kerülhet a pohárba - jönnek az első nagymelegek, nem fog megártani.
Tostada, a megpakolt tortilla, ami mégsem taco
Ez a mindenféle jóval turbózott tortillaétel nevét onnan kapja, hogy a kész kukoricatortillát sütőben, serpenyőben vagy akár bő olajban másodszor is lepirítják. Mint ilyen, remek maradékmentő recept is, mert a már kicsit száraz tortillalapokat is felhasználhatjuk hozzá, sőt, feltétnek is tehetünk rá maradékokat, persze az ésszerűség határain belül, szóval túrós csuszát mondjuk nem annyira tanácsos.
Általában kerül rá valamiféle pirított hús, ez lehet marha, pulyka, csirke, disznó, vagy akár valami tengeri. Magát a húst ne fűszerezzük nagyon sokféle ízzel, só-bors, chili, és esetleg egy kevés római kömény vagy koriander épp elég bele. Szintén kötelező elem a bab valamilyen formában, a tostadához kimondottan passzol a sültbabpüré (frijoles refritos), amit némi korianderrel és lime-mal igazán könnyeddé varázsolhatunk. A rétegezésnek aztán csak a fantázia szab határt, friss saláta, avokádó és valamiféle salsa (mi ezt a csodás pico de gallót pattintottuk össze), de egy kevés friss sajt (queso fresco, mi most fetával helyettesítettük) és tejföl is mehet rá, senki nem fog megsértődni.
Flan, a remegős krémcsoda
Oké, ez nem kifejezetten mexikói specialitás, de kimondottan nagy kultusza van az országban. A flan lényege, hogy először egy karamellréteg kerül a formába, erre jön a tojásos, sodószerű krém, ami aztán vízfürdőben remegősre sül.
Azonban míg a francia verzióba (créme caramel) csak tojás, cukor és tejszín kerül, Latin-Amerikában sűrített tejjel készítik. Mexikó egyes részein krémsajtot is tesznek bele, ezt a verziót flan napolitanónak nevezik. Elkészíteni egyébként nem különösebben bonyolult, csak szigorúan be kell tartani az arányokat, hogy meg tudjon szilárdulni a krém.
Végül álljanak itt a receptek is:
Boldog cinco de mayót mindenkinek!
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
További gasztrokalandozások erre:
