Kis teatörténet
Kezdjük ott, hogy a brit birodalom messze nem az első nyugati hatalomként ismerte meg a teát: portugál szerzetesek és kereskedők már a 16. században találkoztak a teafűből készült forró itallal, míg az első szállítmányt a Holland Kelet-indiai Társaság hozta Európába 1609-ben. A brit arisztokrácia köreiben II. Károly portugál feleségének köszönhetően terjedt el a teafogyasztás hagyománya. Elkezdték kávéházakban árulni, 1717-ben pedig Thomas Twinings megnyitotta világhírű teaboltját Londonban, amely a mai napig üzemel.
Persze ekkor még luxuscikknek számított a szigetországban is, egészen a 18. század végéig, mikoris a nagymértékű csempészet miatt eltörölték a teát érintő adót. A következő évszázadban aztán az indiai teafű importjával fokozatos csökkenésnek indult az ára, és a 19-20. század fordulójára mindennapos árucikké vált. Az új évszázaddal együtt beköszöntött a filteres tea kora, a britek teafogyasztási kedvét pedig még a második világháborús, a teára is kiterjedő jegyrendszer sem szegte.
De honnan jött, hogy tejet öntsenek bele?
A brit szigeteken mindig is tejjel fogyasztották a teát, maga a tea kifejezés tehát náluk eleve a tejes verziót jelenti. A tea tejjel fogyasztásának eredete azonban nem ismert, bár többféle feltételezés is kering ezzel kapcsolatban. Az egyik szerint a teázáshoz használt drága porceláncsészéket akarták így óvni, hagyományosan ugyanis a tejnek kell először a csészébe kerülnie. Egy másik vélekedés szerint azért kezdték tejjel hígítani a teát, mert az olcsó alapanyag volt, szemben az akkor luxusnak minősülő teával.
Étkezéssé duzzasztott teaidő
A délutáni tea, mint kisétkezés 1840-es évekbeli elterjedését a bedfordi Anna hercegnőnek tulajdonítják. A legenda szerint Viktória királynő barátnője és udvarhölgye hosszallta az ebéd és a vacsora között eltelt időt, és a két étkezés közti űrt kitöltendő kezdett el teát és süteményt vagy szendvicseket fogyasztani. Az új napirenddel a hercegnő olyannyira elégedett volt, hogy hamarosan már a barátait is áthívta teázni, innentől pedig a délutáni nassolás rövid időn belül elterjedt és kedvelt szokássá vált a közép- és felsőosztályban.
Ugyanakkor a teázás, mint étkezés még mindig csak egy gyűjtőfogalom, attól függően ugyanis, hogy mit fogyasztanak a tea mellé, több típusra oszlik.
- A klasszikus és legismertebb teázási forma az afternoon tea, ami szó szerint délutáni teát jelent. Hagyományosan fél 4 és 5 között illik tálalni, és mivel ez a legkiadósabb és így a legtöbb időt felemésztő teázási típus, elsősorban a nemesi körökben elterjedt. Ehhez kísérőként szendvicsfalatkákat (finger sandwiches), eperdzsemmel és clotted creammel megkent édes pogácsákat (scones), valamint tortát (legismertebb a Viktória torta) vagy vajas kekszet (shortbread, ez a nálunk is ismert teasütemény) fogyasztanak.
- A munkásosztály ezzel szemben avacsorához fogyasztott teát, amit így rendszerint valamilyen meleg ételkísért. Maga a high tea elnevezés is onnan származik, hogy ezt „magas”, vagyis étkezőasztalon fogyasztották, szemben a délutáni teával, amit a dohányzóasztalon.
- Az afternoon tea szerényebb verziója az elsősorban a nyugati országrészben elterjedt cream tea, amelynél a teához mindössze a már említett édes pogácsákat fogyasztják.
A szigetországban a mai napig a hétköznapok rutinjához tartozik a teázás, ugyanakkor téves lenne azt gondolni, hogy délután 5-kor az egész ország felpattan és elvonul valamelyik közeli szalonba jól betortázni. Egy komplett afternoon tea menü ma ugyanolyan luxusnak számít, mint egykor a teafű – a délutáni teázás helyét mára átvették a 10-15 perces, keksszel megtoldott munkahelyi teaszünetek.
Íratlan szabályok és örök konfliktusok
Nem is lenne igazi brit szokás a teázás, ha nem öveznék parázs viták a mikéntjét. Az első komoly probléma a tea típusa: megengedett-e a filteres tea, vagy csak teafű használható? És aztán milyen tea legyen, English Breakfast vagy Earl Grey? Csészéből vagy bögréből igyuk? És mit öntünk először a csészébe, a tejet vagy a teát? Körkörösen kell a kanállal kevergetni, vagy fel-le?
A legnevetségesebb teázással kapcsolatos ellentét azonban minden bizonnyal Devon és Cornwall megyék között húzódik. Az van ugyanis, hogy míg a teához kínált édes pogácsát Devonban clotted cream - lekvár sorrendben kenik meg, addig a szomszédos Cornwallban fordítva. Gasztronómiában nem ismerünk viccet, ugye.
És hogy ne hagyjunk titeket recept nélkül, íme egy afféle közmegegyezéses teakészítési mód:
- feltesszük forrnia vizet
- közben meleg vízzel átöblögetjük a teáskannát – ez azért fontos, hogy még véletlenül se repessze meg a felforralt víz
- jöhet a tea: személyenként egy teáskanál teafüvet rakunk bele, plusz egyet a kannának, ahogy a mondás tartja (egy teáskanálteafű egy filternek felel meg)
- a forrásban lévő vizet a teáskannába öntjük a teafűre
- 3-4 percet hagyjuk állni, véletlenül se felejtsük benne sokkal hosszabb ideig
- szűrőn keresztül öntsük a teát porceláncsészékbe, majd ízlés szerint adjunk hozzá tejet és cukrot (vagy fordított sorrendben, ha a hagyományos teázók táborát gyarapítjuk)
Teadélutánra fel - ezekkel a receptekkel biztos nem lőhettek mellé:
Ötórai tea a kultúrában
Gyakorlatilag az összes valamirevaló brit kultúrtermékben felbukkan a tea egy ponton, függetlenül attól, hogy regényről, filmről, vagy tévésorozatról van szó. Ezt szürcsölik Hetty néniék a Váratlan utazásban és a gyerekek a Fecskék és fruskákban, ezt kortyolgatja Poirot, Miss Marple és Sherlock Holmes, de teázik minden Jane Austen karakter is. A világirodalom legemlékezetesebb teapartiját a bolond kalapos tartja, a legfelemelőbbet Mary Poppins, a legjobb teasüteményeket Mrs. Lipton készíti a Meldrum háztartás számára. A Downton Abbey műsoridejének jelentős részét teszik ki teázós jelenetek, és Doctor Who is elképzelhetetlen teáscsésze nélkül, de még az olyan filmekben is előkerül egy-egy kanna vagy bögre, mint a Harry Potter, a Blöff, a Haláli hullák hajnala, vagy a Galaxis útikalauz stopposoknak.
Ha tetszett a cikk, olvasgass gasztrokalandjainkról:
Ezeket olvastad már?
Ilyen a rakott krumpli, ha a franciák készítik – krémes,...
Párizsban tett kiruccanásomról a rengeteg élmény mellett egy csodás sajtos burgonya emlékét is hazahoztam – az pedig nem is lehetett kérdés, hogy elkészítem.
Rosanics Petra
Ez Szardínia csúcsdesszertje, a seadas: egy sajttal töltött, olajban sült,...
A seadasra méltán lehet büszke Szardínia, de egész Olaszországban imádják ezt a raviolihoz hasonló, sajttal töltött, olajban sütött, mézzel bőven meglocsolt szárd édességet.
Gerzsenyi Flóra
Hedonista kalandozás a kávé – fagylalt – pasta szentháromság bűvöletében...
Elkortyolgatni egy csésze macchiatót, miközben Bernini szobrok pucér márványvalóságát bámulom a Piazza Navona reggeli nyugalmában – számomra valahogy így néz ki a dolce vita.
Rosanics Petra
Olcsó falatok - Londoni gasztrocsavargás interaktív térképpel! - 2. rész
Hol ehetünk olcsón finomat Londonban? Mutatunk pár helyet, amitől a pénztárcád sem kap szívrohamot.
Rosanics PetraForrások: angol Wikipedia1,2;Twinings;the spruce Eats;Afternoon Tea
