Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Vaddisznó és szarvasgomba a szőlődombok árnyékában – Gasztrobarangolások Itáliában 2. rész: Toszkána

Róma után a dimbes-dombos toszkán táj felé vesszük az utat, hogy megmutassuk, mitől olyan nagyszerű a régió egyébként egyszerű gasztronómiája!

Noha Itália egészére jellemző, hogy az egyszerű, jó minőségű, friss alapanyagokon nyugszik a kulináris művészetük, a toszkán konyhára ez különösen igaz. Tradicionálisan a szegények konyhájaként (cucina povera) volt számon tartva a toszkán, ami azonban mai szemmel nem szegénységet, sokkal inkább egyszerűséget jelent.  A toszkán konyhát ugyanis teljes mértékben meghatározza a szezonalitás, a recepteket pedig a letisztult ízek és a viszonylag kevés számú összetevő jellemzik (persze könnyű ezt úgy, hogy a vidék hatalmas szarvasgomba-lelőhely, khm).

Természetesen, ha Toszkánáról van szó, akkor nem feledkezhetünk meg a csodálatos borvidékekről (Montalcino, Montepulciano, Chianti – hogy csak a leghíresebbeket említsük), a különféle helyi borok pedig a recepteknek is gyakori összetevői. Természetesen az olívaolaj, a paradicsom és a burgonya itt is megkerülhetetlen alapanyag, mint ahogy ennek a régiónak is megvannak a jellegzetes sajtjai (pl. pecorino toscano), érlelt felvágottjai, zöldségei (cukkini, padlizsán) és húsételei – meglepően sok vadat és marhát fogyasztanak. Alapvetően jellemző konyhájukra a különféle hüvelyesek fogyasztása, emellett meglepően sokféleképpen használják fel a kenyeret alapanyagként, de a gesztenyeliszt is nagyon elterjedt, illetve a már említett szarvasgomba is jócskán kerül mindenfélébe.

Na de lássunk néhány jellegzetes toszkán fogást:

  • Panzanella: paradicsomos kenyérsaláta, amit hagymával, olívaolajjal és bazsalikommal ízesítenek – nyáron különösen népszerű.
  • Ribollita: nagyon tartalmas levesféle, amibe szintén kenyér kerül, emellett azonban telepakolják káposztafélékkel, babbal, és mindenféle gyökérzöldséggel.
  • Farinata di ceci: csicseriborsó lisztből készült lepény, amit nagyon vékonyra nyújtanak, és jó ropogósra sütnek. Mindenféle feltéttel fogyasztják.
  • Castagnaccio: gesztenyelisztből készült, egyszerű,  lapos tortaféle, amit különféle magvakkal, mézzel, vagy éppen vin santoval, a regionális desszertborral fogyasztanak.
  • Szarvasgombás tészta: tésztaételeket persze azért itt is esznek, az egyik legjellemzőbb pedig természetesen a szarvasgombás szósszal tálalt tagliatelle.
  • Crostini toscani: csirkemájkrémmel megkent kenyérfalatkák, tökéletes fogás előételnek.
  • Cantuccini: ezt a kétszer sült kekszet talán senkinek nem kell bemutatni, nálunk is széles körben elterjedt, nagyon finom kakaóba vagy kávéba mártogatva.
  • Vaddisznóragú: a név igazából önmagáért beszél, telt, mély ízű ragúról van szó, amit gyakran tálalnak gnocchival.
  • Panforte: Siena jellegzetes gyümölcskenyere, amibe mindenféle aszalt gyümölcs és magféle kerül. Kisebb, tallérszerű változata, a florentine szintén népszerű toszkán édesség.

Firenze és Siena – helyek, amiket nem lehet nem imádni

Nyaralásunk során mi elsősorban Firenzét és Sienát jártuk be – bár Pisába is elugrottunk megcsodálni a ferde tornyot, ami élőben még ferdébb, mint képekről. Firenzében és Sienában hasonló hangulat fogadja az embert, mind a két középkori kisváros gyönyörű és építészetileg egységes,  egy-egy impozáns bazilikával a városközpontban. Azonban míg Firenze teljesen sík terepen fekszik, és számtalan templomára, múzeumára és galériájára egy teljes nyarat is rá lehetne szánni, addig Siena történelmi belvárosa jóval kisebb, és akár egy nap alatt is kényelmesen bejárható.

A gasztronómiai színtér pedig természetesen mindkét városban hatalmas és eleven.

A piacozást például semmiképpen nem érdemes kihagyni Olaszországban járva, Firnezében a Mercato San Lorenzo emeletén szuper, kvázi gyorskajás standok működnek, ahol akár még olasz-kínai fúziós fogásokat is találhatunk.

Na nem mintha amúgy ne tudna hol enni az ember gyermeke, hiszen Firenze és Siena utcái egyaránt tele vannak cuki, aprócska bisztrókkal. Itt sok esetben csak egy-két dolgot lehet enni, de higgyétek el, sokkal jobb ilyen helyekre betérni, mint turistáktól hemzsegő, mindentiskínáló éttermekben enni. Firenzében semmiképpen nem hagyhatjuk ki a Panini Toscani laktató szendvicseit (és az azt megelőző alapanyag-kóstoltatást) a bazilika tövében, míg Sienában járva érdemes kipróbálni a Vineria Tirabusció napi specialitását – ott jártunkkor például gnocchi vaddisznóragúval és kéksajtos padlizsán casserole volt a menü.

Az édesszájúak számtalan fagyizó közül választhatnak minden olasz nagyvárosban, de Firenzében még ehhez képest is nagy az egy főre jutó fagyizók száma. A Gelateria dei Neri-t mindenesetre nem érdemes kihagyni, már csak a házi karamellfagyijuk (inkább már krém, mint fagylalt) miatt sem. Sienában járva pedig muszáj betérni egy csésze zseniális kávéra a nagy múltú Caffé Nannini-be, ahol egy füst alatt a város jellegzetes gyümölcskenyerét, a panfortét is megkóstolhatjuk.

Ha pedig még egy tuti tippet elfogadtok tőlünk, akkor nem mulaszthatjátok el az alkalmat, hogy betérjetek Firenze legkülönösebb boltocskájába.  A helyet, ami egyszerre bisztro, régiségkereskedés, és konyhai eszközöket áruló boltocska, egy operarajongó bácsi viszi – ezt onnan tudni, hogy ott jártunkkor a Borgo Santi Apostoli sikátor nagyjából teljes hosszában visszhangzott az innen áradó operaszótól. A lelkes vendéglátós bácsi nagy vehemenciával tessékeli be az embereket megközelítőleg 7 négyzetméteres üzletébe, ahol aztán a ház borával itat, és mindenféle antipastival kínál mindenkit. Ha nem is vesztek aztán semmit, akkor is érdemes betérni ide, mert az élmény még olasz mércével is egyedülálló! 

A cikkhez innen lestem exrta infókat: Discover Tuscany, Walks Of Italy, Visit Tuscany

Még több gasztrocikk erre:

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!