Frissen, darabokra vágva önmagában is imádnivaló, azzal talán nem okozunk nagy meglepetést, hogy hiperegészséges is.
A-, B-, E-, C-vitaminok, kálium, kalcium, vas, foszfor, szelén bőven van a karalábéban (a káposztafélékhez tartozik amúgy), igazi zsenge vitaminforrás, amiről sajnos sokaknak csak a nyúleleség képe ugrik be, pedig az új karalábé nagyon finom. Húslevesbe, zöldséglevesbe előszeretettel használjuk, azt is mondhatjuk, hogy szinte elképzelhetetlen nélküle ez a két fogás. Ha csak öreg, fás karalábét kapunk, véletlenül se dobjuk ki, főzzük a levesbe, és csak akkor szabaduljunk csak meg tőle, ha kész az étel.
A töltött változata nagy kedvencnek számít, és szezonban amúgy is fillérekért juthatunk hozzá, így elő a gumókkal, és miközben hámozzuk a karalábékat, rágcsáljunk is el egy felet. Ne vegyünk túl nagy fejeket, közepes, átlagos méretűekkel jobban járunk, könnyebb velük dolgozni. Egy éles pengéjű késsel vájjuk kis a karalábék közepét – van, aki ezzel a lendülettel a kukába is hajítja az így kivágott zöldségdarabot. Na, ezt a módszert semmi esetre sem ajánljuk, a legtöbb recept amúgy is ezzel a résszel együtt készíti a belevaló tölteléket. Sokan előfőzik a karalábét, mielőtt sütőbe dugnák, valaki ez utóbbit meg is spórolja és csak forrásban lévő vízben párolja puhára és nyersen fogyasztható töltelékkel tölti meg.
Még több töltött karalábé receptje >>
A tölteléket kitalálhatjuk ízlésünk szerint: darált hússal, gombával, sajttal, sok más zöldséggel, fűszerekkel próbálkozhatunk, azt előre döntsük el, hogy a karalábé belsejét szeretnénk-e felhasználni, mert ha igen, akkor csak a főzés után vágjuk ki a közepét, így akár krémesre is turmixolhatjuk a többi hozzávalóval együtt. Sajt mehet a töltelékbe is, de javasoljuk, hogy a sütési idő lejárta előtt negyed órával egyengessük rá a karalábék tetejére – gyönyörűen ráolvad és isteni illat lesz tőle a konyhában. 180 foknál magasabb hőmérsékleten nem érdemes sütni, mert csak megégnek a töltött zöldségeink, ha előfőztük őket, negyed óránál többet nem kell rájuk szánni.
