Brokkoli, karfiol

Szilárd meggyőződésem, hogy a legtöbben azért nem kedvelik a brokkolit és a karfiolt, mert még nem kóstolták őket megfelelő módon elkészítve. Esetünkben ez annyit tesz, hogy sütve: míg a lombos zöldségek íze főzve felveszi azt a gyakran kellemetlennek leírt aromát, addig sütve karamellizálódni kezd, szinte édeskés lesz, helyenként keserű, állaga pedig álompuha, apró pici ropogós morzsákkal kiegészült krémes csoda.

Kelbimbó

Na, a fenti állítást szorozzuk be nagyjából egymillióval, és akkor megkapjuk a kelbimbóutálat alfáját és ómegáját. Persze, ha pároljuk, főzzük, csőben sütjük, nem lesz a legszimpatikusabb a zöldség íze – nem lesz vele baj, de érezhetjük majd, hogy ennél jóval többre is képesek lennének az apró káposztafejek. Serpenyőben alaposan lepirítva, szinte odaégetve: úgy nyeri el értelmét az édes-keserű, karakteresen kedélyborzoló kelbimbó, adjunk neki hát még egy esélyt!

Sütőtök

Nem is tudom, miért főzne bárki sütőtököt, ha a narancssárga zöldséget sütni is lehet – de még hogy! Mindegy, hogy egészben, darabokra vágva toljuk be egy tepsin a forróságba, a tök mézédesre, karamellesre sül, bármilyen plusz édesítő hozzáadása nélkül is. Ha legközelebb bármilyen sütőtökös ételt készítünk, emlékezzünk erre: sütve jobb, mint főzve.

Fodros kel

A szinte csípős ízű, bordázott levelek ugyan nyersen is isteniek (például reggeli turmixokban), sütve azonban egy teljesen új arcukat mutatják. A kelbimbóhoz, brokkolihoz hasonlóan ez a zöldség is kesernyés felhangokat kap az extrém hővel való találkozása után: ettől ne ijedjünk meg, inkább próbáljuk megszeretni… megéri. Egészen különleges élmény először ropogós kellevelekre harapni – egy olyan élmény, ami utána újból és újból ismételtetni akarja majd magát.

Zellergumó

Szegény zellert amúgy is hajlamosak vagyunk elhanyagolni, inkább csak a húslevesbe vagdossuk, csak úgy, megszokásból, sokat nem is várunk tőle, hiányára sem figyelünk fel egyből – nem csoda hát, ha nem vesszük a fáradtságot, hogy olyan izgalmas kísérleteknek tegyük ki, mint az egészben sütés. Pedig így lesz csak igazán isteni a gumó: persze idő kell hozzá és türelem, de hagy egyszer végre elkészül az a sült zeller, a csillagos ég lesz a határ a krémesre sült zöldség felhasználásban. Kezdésként kerüljön pürébe vagy krémlevesbe, utána pedig szárnyaljon tovább szabadon a fantázia.

Fokhagyma

Szinte minden ételünkbe beleaprítjuk a kis gerezdeket, átadjuk pikáns ízüket a leveseinknek, raguinknak, húsételeinknek. Más íz ez persze, sokkal hetykébb, kacérkodóbb, erőteljesebb – nem úgy, mint az egészben, fólia alatt krémesre sütött fokhagymáé. Mintha egy egészen más zöldséggel lenne dolgunk: az instant „püré”, amit sütés után kinyomunk a megszáradt héjak közül, maga az édes, karamellizált fokhagymamennyország.